2017. április 24., hétfő

Oroszlány, Gerencsérvár

A tavasz érkeztével ellenállhatatlan vágyat éreztünk, hogy elinduljunk
kirándulni valamilyen irányban. A közelben már alig akad olyan vár, 
ahol még nem jártunk, ezért viszonylag könnyen döntöttünk, ezúttal
Gerencsérvár lett a célunk. Ez a Vértes erdeiben elbúvó kis rom már 
régóta várt a sorára, gondolom ezért lobbizta ki nekünk, hogy szép 
idő is segítse utunkat. Oroszlány közelében, Pusztavám település 
szélén kell egy kis erdei útra fordulni, ami lehetővé teszi, hogy szinte
a várig el lehet jutni aszfaltozott úton. Azért nem árt indulás előtt,
egy kicsit a térképet tanulmányozni! Minden esetre ha ez a látvány 
feltűnik, megérkeztünk!


Az útról lekanyarodva, akár le is parkolhatunk...


Innen gyalogosan olyan közel van, hogy még ki sem nyújtóztatjuk igazán
a lábunk, máris a romokhoz érünk...


Közvetlen a vár alatt kis tisztást találtunk, ahol ezt az egy lóerős járművet
leparkolták...


Innen már láthatóak a romok...


De ha kétségeink lennének, ez a kis tábla a bizonyíték... Itt állt Gerencsér
vára!


A vár nagyjából egy nagy, többszintes toronyból és az azt körülvevő,
négy saroktornyos várfalból állhatott, melyet egy 15-20 méter széles
és 3-4 méter mély várárok vett körül három oldalról. A negyedik oldalon
halastó terült el, melynek vizét valószínűleg a várárokba is bevezettek...


Mi az északi irányból, az egykori halastó felől közelítettük meg a várat...


A várat, amiből sajnos napjainkra szinte semmi sem maradt. A képen 
az egykori torony Észak-Északkeleti oldalából megmaradt falcsonk
látható...


A téglalap alaprajzú torony méretei napjainkban már nem kivehetők...


A leírások szerint a fal vastagság 2,2 és 4 méter között volt egyes oldalakon...


Mindebből napjainkban néhol csak ennyi, máshol már ennyi sem látható...


A leírások szerint, a torony bejárata a délkeleti sarkánál volt, de ma már
ennek nyoma sincs...


Bizonyára a több emeletes torony alatt pince is húzódott. legalábbis ez a 
boltív töredék erre enged következtetni...


A 2008-as feltárás idején ezt a részben kibontott boltívet visszatemették a 
további rongálások elkerülése érdekében... Hááát, ez is egy formája a 
műemlék védelemnek...


Persze nem lehet hibáztatni a múzeum munkatársait, hisz már akkor sem
volt pénz az ilyen kis eldugott várak megmentésére...


A föld alatt legalább még úgy, ahogy megmaradnak a falak. A felszín felett 
azonban évről évre csak porladnak, mállanak a kövek, az egyre kisebb 
falakról...


Sajnos közeleg az idő, mikor ezek a falcsonkok is végleg eltünnek...


és az ide látogatók csak ilyen kőzúzalékot találnak...


Az ilyen várak sajnos kimaradnak a hangzatos várprogramokból is...



A várat körül ölelő várárok viszont még igen jól felismerhető...


Bár jelentős a feltöltődése, mégis jól mutatja egykori méreteit...


Az északi oldalon nagy mesterséges halastó terült el ezen a részen...


A halastavat a környező patakok, források vizének a felduzzasztásával 
érték el...


Ezek a kis források, a mai napig vidáman csörgedeznek...


De nem ez volt itt az egyetlen halastó! A völgyben még több helyen 
duzzasztották fel a patak vizét, létrehozva ezzel egymás után több tavat is.
Bővebben a bejegyzésem végén olvashatsz erről...


Végül ennél a kőhalomnál vettünk búcsút a vártól, eszembe juttatta:
".. Vár állot, most kőhalom; "
Aggódom érted Gerencsér!


Íme a vár alaprajza... már amilyet találtam róla
http://jupiter.elte.hu


És ha már légi felvételt nem találtam, legalább egy térkép, hogy könnyen
rátaláljatok!
Forrás: http://magyarkaland.blogspot.hu/2015/04/gerencser-var.html



Gerencsér vár története: 
Forrás: http://jupiter.elte.hu
Az Oroszlánytól délnyugatra fekvő Pusztavám községtől keletre mintegy 5 km-re, a Vértes hegység nyugati oldalán találhatók Gerencsér-vár maradványai. 
Valószínűleg a torony déli, vastag falában vezetett fel az emeletre a rejtett lépcső, melyet emeletenként le lehetett zárni. Megközelítően 1,5 m széles ajtaja a torony délkeleti sarkán épült.
A várat Csák Ugrin esztergomi érsek építette 1140 körül, első ízben Csák Miklós 1231-ben kelt végrendelete említette, melyben Wdorhel-t öregebb fiának, Lőrincnek adta.
Később királyi vár, majd Nagy Lajos vadászháza. Lajos király 1364-ben kiadott oklevelében "Villa Gerencher locus venationis nostre" alakban szerepelt. Ezután Zsigmond királyé, 1446-ban Erzsébet királyné, más várakkal együtt 9000 forintért Rozgonyi Jánosnak adta zálogba. A zálogot 1458-ban Mátyás király is megerősítette, ekkor "Castrum Gerenhen" néven fordult elő.
Az Újlaky családé 1465-ben, Újlaky Lőrinc Bakócz Tamásnak és annak rokonainak, az Erdődyeknek zálogosította el. 
1521-ben Paksy János, Tolna vármegye főispánja kapta hű szolgálataiért.
A vár feltehetően a török hódoltság alatt pusztult el, romjai azonban még ma is láthatóak.

Nováki Gyula: Gerencsérvár, a Vértes középkori erődített vadászlaka 

megjelent: a Várak, kastélyok, templomok c. folyóirat 2006/4 számában 

A Vértes hegységben több vár maradványát ismerjük, Gesztes, Vitány, Oroszlákő várát és Gerencsérvárat. Az alábbiakban az utóbbival, közülük a legkisebbel kívánok foglalkozni. A várban a történelemmel foglalkozók közül Rómer Flóris járt első ízben, 1887-ben, és vázlatos felmérést is készített. Nácz József már részletesen foglalkozott a várral és annak történetével. 1897-ben járt itt, egy évvel később tette közzé eredményeit. Csernó Géza ekkor készítette a legkorábbi hiteles felmérést, sok, mára már elpusztult részt örökített meg. G. Sándor Mária az 1960-as években ásatásokat végzett a gesztesi várban és ezzel kapcsolatban ismertette a Vértes várait, köztük Gerencsérvárat is. 
1986-ban Sándorfi Györggyel felmértük a várat, majd 1994-ben hozzámértem a vár melletti egykori tó gátjait. 2002-ben Béni Kornél, a Vértesi Tájvédelmi Körzet vezetője hívta fel a figyelmemet a völgy többi vízduzzasztó gátjára. Béni vezetésével és közreműködésével jártuk végig a völgyet egészen az Átal-ér körüli Szigeti-rétig, segítségével felmértük a gátakat és helyüket meghatároztuk a térképen.
A Vértes hegység mélyén, a Ny-i szélétől 3 km-re, sűrű erdőben bújik meg Gerencsérvár maradványa. A hegység ma már lakatlan terület. A bányák is többnyire abbahagyták működésüket, az általuk okozott súlyos sebeket, csupasz területeket a természet elkezdte visszahódítani. Ma már csak néha zavarja meg az erdő nyugalmát egy-egy vadász, vagy természetjáró turista.
A középkorban azonban nagyobb élet volt a nagyobbrészt a Csákok birtokában lévő Vértesben. A hegység belsejében, vagy a széléhez közel több helynév utal egykori településre, így a vértesszentkereszti kolostor körüli Kereki, távolabb Mindszent, Szentgyörgyvár, Bokod határában Szenterzsébet, vagy maga Gerencsér-puszta. Ezek történeti és helyszíni kutatása még a jövő feladata lesz.
A hegység Ny-i széléhez közel állnak a vértesszentkereszti bencés, majd később domonkos rendi kolostor csodálatos építészeti remekeinek magas romjai. Első említését 1146-ból ismerjük. 1204 előtt a Csák nemzetséghez tartozó Ugrin esztergomi érsek a „Szentkeresztnél” házat építtetett az Udvarhely („Wduorhel”) nevű helyen. Udvarhely pontos helye ma még vitatható, de legkézenfekvőbb, hogy a későbbi, alig 1,5 km-re lévő Gerencsérvárral azonos helyet jelent. Vértesszentkereszt kolostoráról sok adatunk van a XIII-XVI. századból. 1228. és 1231. évi adat szerint Udvarhely Csák Miklós legkisebb fiának jutott. 1278-ban itt három házat említenek, egy tető alatt. Nácz József ebből háromszintes épületre (toronyra) következtetett.
Gerencsér nevével 1330-ban találkozunk először, ekkor részben királyi lovászoké és a Csák nembeli Györke fia Pál királyi apródé. 1364-ben „Villa Gerencher locus venationes nostre” írja Nagy Lajos király egyik oklevelét. Gerencsér tehát vadásztanya, de ekkor még csak „villa”, azaz még nem vár. Következő adatunk már 1410-ből származik, amikor a Vértes királyi birtok és Zsigmond király Margit húga sógorának, Hohenzollern Frigyesnek adományozza, aki segítette abban, hogy a német királyi rangot is megkapja (császár 1432-ben lett). Sok birtok, így a Vértesben Gesztes és Vitány vára, Tata és a király vadásztanyája, Gerencsér is Hohenzollernhez jutott. Rövidesen azonban, még 1424 előtt, valamennyi vértesi vár Rozgonyi István, Pozsony megye főispánja kezébe került. 1439-ben Tata, Vitány, Gesztes „castrum”, de Gerencsér még „curia”-ként szerepel..
1440-ben a magyar Szent Korona viszontagságos történetének egy mozzanata a Vértes hegységhez, közelebbről Gerencsérhez fűződik. Zsigmond utódja, Albert király, alig 1,5 éves uralkodás után, 1439 október 17-én meghalt. A magyar rendek 1440 elején III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Erzsébet királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát, komornáját, Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. Kottanerné csellel, egy segítséggel kicsempészte a koronát a fellegvár toronyszobájából, ahol azt őrizték. Erzsébet királyné és Kottanerné a koronával Komáromba távozott, ahol 1440 február 22-én megszületett a későbbi V. László. A koronázásnak Székesfehérváron kellett megtörténnie. Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték. Második nap Gerencsérre érkeztek (akkori német nevén „Grintsechdel”). Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte, hogy itt a szép vadászlakban (amelyet nem várként említ) nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak. Székesfehérvárról, a csecsemő megkoronázása után nyugat felé távoztak, de ez már más történet.
1440 körül a Rozgonyiak kezére került a „domus seu curia Gerencher”. A birtoklást 1458-ban Mátyás király megerősítette és ekkor már „castrum Gerencher” szerepel. A castrum 1465-től az Újlakiak birtoka, de csak vadásztanyaként szolgált. A XVI. század elején Paksy János, Tolna megye főispánja szerepel, mint Gerencsérvár birtokosa. 1543 után már a török támadja a Vértes környékét és várait, a szerény kis Gerencsérvárat ekkor már nem említik.
Rómer Flóris és Nácz József a XIX. század második felében és végén még több falmaradványt látott. Csernó Géza 1897. évi rajza zárt, téglalap alakú alaprajzot ábrázol. Nácz leírása szerint a fal vastagsága 2,20, de a D-i oldalon 4 m. A DK-i sarokban 1,5 m széles ajtónyílást említ, de még ablakokat is látott, amelyek nem azonos nagyságúak és félkörívesek voltak. G. Sándor Mária az 1960-as években az É-i oldalon födémtartó gerendák részeit említi.
A várromon ma már nem találjuk az előbb említett épületelemeket. Az ÉK-i sarokban és az É-i oldalon középen áll még egy-egy 2-3 m magas falcsonk, a külső falsík nagyjából megállapítható. Kisebb falcsonk a DK-i sarokban is látható. A többi falrészlet a mai felszínig lepusztult. A D-i oldal közepe táján az utóbbi években illegális ásással mélyen az alapfal alá bontottak, a falon boltozat része látszik, feltehetően a pince boltozatának megmaradt része. Régészeti ásatás még nem folyt a vár területén. A rendkívül széles alapfal, mint arra már Nácz József is következtetett, toronyra vall. Belső méretét ásatás nélkül nehéz meghatározni, 8,50 x 10,5o m körül lehet. Feltehetően több belső helyiségből állt.
A vár falazott részét körülvevő, kissé alacsonyabban fekvő terület téglalap alaprajzú, területe 50 x 45 m. Három oldalról 3-4 m mély, 15-20 m széles árok veszi körül. Az É-i oldalon nincs árok, meredeken lejt a patakig. ÉK-i sarka alatt a patak mellett forrás van.
A vár É-i oldala alatt folyik a Gerencséri-ér (vagy Fekete-víz) nevű kis patak, forrásvidéke kb. 1,5 km-rel feljebb, DK irányában van. A várral szemben, a patak két oldalán egy 80 m és egy 60 m hosszú gát (1. számú gátrendszer) fogja közre az egykori tó területét (kb. 110 x 100 m). A két gát között a patak ma már szabadon átfolyik, az egykori zsilipnek nyoma sincs. A tó vize bizonyára befolyt a ma már erősen feltöltődött várárokba és a Ny-i oldalon, az egykori zsilip alatt folyt ki és folytatta útját ÉNy felé a völgyben. Erre a körülményre már Nácz József is felfigyelt. A tó kialakításának idejére nincs adatunk, legvalószínűbb, hogy egyidős a várral.
Béni Kornélnak köszönhetően a patak folytatásában további hat, mesterségesen duzzasztott egykori tó gátját találjuk a 3,5 km hosszan elnyúló völgyben. A két legalsó kivételével a zsilipeknek már nyoma sincs, a patak szabadon átfolyik a gátakon, a töltéseken nagy fák állnak, a tavak medrében csak néhol áll kevés víz. Ha elhagyjuk a várat és lefelé indulunk a patak mentén, 200 m-re találjuk a 2. számú gátat, hossza 75 m. Tovább haladva 500 m után következik a 45 m hosszú 3. számú gát. Innen rövidesen egy erdészeti autóutat keresztezünk, amelytől további 350 m-re a 4. számú gátat találjuk, hossza 65 m. Innen 90 m-re a bánya szállítószalagjához érünk. A szalag alatt ne kísérletezzünk átbújni, néha beindítják, veszélyes! Feljebb vaslépcsős átjárót találunk. A szállítószalagtól mért 600 m távolság után következik az 5. számú gát, ennek hossza 112 m. Tovább lefelé 400 méterre érkezünk a 115 m hosszú 6. számú gáthoz, középen elhanyagolt állapotú betonzsilip van. Hosszú szünet következik, 1200 m után érünk ki az Átal-ér körüli Szigeti-rétre, ahol a patak szétterül. Az eddig követett pataktól D irányába számított kb. 250 m-re, már a szomszédos, széles völgyet zárja le a 7. számú gát. Egyenes és a legmagasabb valamennyi között, hossza 174 m. D-i végéhez közel kifalazott, 9 m széles kifolyónyílás, középen zsilip van vasszerkezettel. A tó egykor mély medrében nincs víz, bár a 2000-ben kiadott Vértes hegység turistatérképe még vizet ábrázol. Ez a „Pap-tó”, a nevét a XVIII. század közepéig lehet visszakövetni, a gát mai állapota azonban újkori átalakításra vall.
Az ismertetett egykori tavak eredetére egyetlen biztos adatunk sincs. Pesty Frigyes 1864. évi összeírásában említik a „vörös klastromot” (a vértesszentkereszti kolostorromot), ahol „több tavak” voltak. Közelebbi helyüket, rendeltetésüket nem említik. Oroszlány 1999-ben megjelent monográfiájában Végváriné Babirák Ilona megjegyzi, hogy „Szentkereszt és a 22-es akna között” (tehát a fent leírt helyeken) gátak vannak és a hagyomány szerint a régi kolostor lakói alakították ki az ottani tavakat. A legalul lévő 7. számú gát melletti Pap-tavat Pusztavám (régi nevén Ondód) 1767. évi urbáriuma, valamint egy 1823. évi összeírás említi és az 1850. évi kataszteri térkép is jelöli. A tó neve feltehetően a vértesszentkereszti kolostor papjaival függ össze. Fényes Elek 1851. évi adata szerint a „Szépvíz-patak” (a 7. számú gát völgye) amely Gerencsér-puszta keleti részén ered, több malomnak szolgáltatott vizet. Pesty Frigyes említett összeírásában a „Szigeti-rét” felső végében lévő halastó alsó részén kétkerekű malom állt. Talán vízimalmok vízgyűjtőhelyei (is) voltak ezek a tavak.
A völgy, ahol az egykori tavak vízduzzasztó gátjai vannak, közvetlenül a vértesszentkereszti kolostor romjai alatt húzódik. A 4., 5. és 6. számú gát légtávolságban alig 6-700 m-re van a kolostortól. Közismert, hogy a kolostorok a XI. századtól országszerte sok halastavat működtettek, ahonnan böjt idején a tiltott húsételeket hallal pótolták. Számtalan közép- és újkori kolostor történeti feldolgozásában találkozhatunk halastavakkal. Sajnos a vértesszentkereszti kolostorral kapcsolatban ilyen adatot nem ismerünk, de valószínű, hogy az ismertetett egykori tavak kialakítása itt is ilyen korai időre nyúlik vissza. A török idők utáni újbóli benépesülés és a gazdasági fellendülés egyik jele a sok halastó volt. A Vértes hegység körüli sík részeken a XVIII-XIX. században az Esterházy-uradalmakban már magas fokon folyt a halastavak használata, erre a történeti feldolgozások bőven szolgáltatnak adatokat. A fent ismertetett egykori tavakra azonban nem ismerünk adatot ezekből a századokból sem. Gerencsérvár egykori tavának a korára is csak feltételezéseink lehetnek. 

2017. január 23., hétfő

Sárospatak vára 2016

Sárospatak várát nem művészet megtalálni, hisz a Bodrog
parti város közepén áll. Hazánk legismertebb várai közé
tartozik, ezért sok újdonságot nem tudok róla mutatni. De
bizonyára sokan vannak, akik nem jutottak el oda, vagy 
csak régen látták... bejegyzésem szóljon nekik! 2016 nyarán
volt szerencsénk legutóbb felkeresni, egy gyönyörű nyári
napon. A Rákóczi utca felőli bejáraton tértünk be a vár területére. 
Szokásunkhoz híven először kívülről szerettük
volna körbe járni a várat, ezért a Nyugati fal mentén 
indultunk el...


Ez a fal a délnyugati sarokbástyában végződik...


Innen indul ki a viszonylag rövid, délnyugati kazamatás 
várfal...


Ami az erősen romos Vörös-bástyába fut bele...


A Vörös-bástya nem tévesztendő össze a Vörös-toronnyal! 


A bástya után a déli várfal mellett haladtunk tovább...


Ahol csakhamar megpillantottuk a Sárospataki vár 
szimbólumának tekinthető Vörös-toronyt...


A Vörös-toronyt körül ölelő nagy elővéd-bástya...


Az impozáns vár magját a Vörös-torony képezi...


Az előszeretettel Rákóczi-várnak emlegetett várat valójában
Perényi Péternek köszönhetjük. A monumentális 
lakótornyot Ő emeltette 1534-1537 között, egy 13. századi 
torony helyén...


Szintén Perényi nevéhez köthető a Torony mellé épített 
főúri palota is. Megérdemli, hogy megemlítsem a nevét
Alessandro Vedani olasz építésznek, aki haláláig a Perényi
család építésze volt és a vár építését irányította...


Na de haladjunk, mert így sose érünk körbe... A vár keleti
oldalán a Bodrog partja előtt még állt egy külső várfal is.
Ennek ma már csak az alapfala látható...


A várfal előtt húzódó, jól felismerhető árok valaha 15-20
méter széles és 6-8 méter mély várárok volt...


A keleti várfal...


Ez pedig az un. Vizi-kapu, a keleti várfalon. Perényi idejében
ez egy felvonóhidas kapu volt és a vár keleti bejárata...


A kapu előtt még láthatók az egykori elővéd bástya 
maradványai is...


Valahol itt, a vár északkeleti sarkán állt a Tömlöc-bástya...


Az északi várfal napjainkban erősen beépített terület. Egyedül
a nagy Plébánia-templom északi oldalán maradt felismerhető.
Épp azért, mert a templom gyakorlatilag ráépült a falra...


Hogy ez mennyire igaz, tegyünk egy kis kitérőt a Bazilikába...


A háromhajós, gótikus csarnoktemplom belülről...


A csarnok másik végén gyönyörű orgona látható...


De számunkra az északi fal az igazán érdekes...


Igen... ezek a várfal lőrései. Ostrom esetén könnyen 
kibonthatók voltak.


Bár a fene se tudja... a templom annyiszor átépítésre
került, hogy simán lehet, hogy csupán szemléltetésnek
hagyták meg az egykori lőrések helyét. Menjünk tovább!
A vár északnyugati fala szintén beépített területen 
halad tovább. Csak egy erősen romos, rövid szakasza
közelíthető meg...


Kár érte, mert igen látványos lehetne...


Itt található a hajdani Oroszlán-bástya is...


Ami megérdemelné a felújítást...


Így azonban csak kevesek jönnek le megnézni...


Mi sem időztünk itt sokat, ideje volt belépni a vár területére..


A belső-vár falai mögött álló palota zárt erkélyei Lórántffy
Zsuzsanna, I. Rákóczi György hitvesének nevéhez köthetők...


Ez az ágyú néhány éve még a belső várudvaron állt. Szerintem
jobb is, hogy ide száműzték... itt jobban mutat.


Tovább a belső várba. Ez az a pont, ahol belépőt lehet váltani
a Vörös-toronyba. Meg kell mondanom, itt jó mélyre a zsebébe
kell nyúlni az embernek, ha mindent látni akar. Egy felnőtt, 
teljes árú kombinált belépő 2600 Ft. Ám ami nálam kiverte a
biztosítékot, az a "fotóengedély", amire újabb 2500 Ft-ot kell
leszurkolni fejenként. Ez annyira felbosszantott, hogy még a
kombinált jegyet sem voltam hajlandó megfizetni. Így sajnos
a Rákóczi kiállításról és a Vörös-torony belsejéről nem tudok
beszámolni. Aki kíváncsi rá, kénytelen lesz odamenni, és
megnézni...


Mi maradtunk az ingyenesen megtekinthető területeken. 


Például megnézhettük a belső várudvart...


A szintén Lórántffy Zsuzsannáról elnevezett fedett lépcsőt és
Loggiát...


Lenézhettünk a várudvar kútjába...


Megcsodálhattuk a Vörös-torony földszinti bejáratát...


és a Loggiáról a nagy elővédbástyát, ahová majd tovább
indulunk...


Már a párkányról így fest a Palota épület...


No és a Vörös-torony...


Gyönyörűek ezek a faragott kő ablakkeretek...


Említésre méltó a Lórántffy címeres zárt erkély is...


Érdemes végig sétálni a várfal tetején...


Míg megérkeztünk a kazamatás várfalon a délnyugati
bástya tetejéhez...


Mögötte egy "L" alakban kialakított nagy földsánc húzódik,
melyet belülről fallal támasztottak meg...


Ez a földsánc magasabb volt a várfalnál, hogy a tetején ágyú
állásokat alakíthassanak ki, ahonnan messze a várfalon túlra
tüzelhettek...


Ez volt az a pont, ahol elbúcsúztunk a vártól. Szokás szerint
most a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu

A Vörös-torony alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu

És egy légi felvétel a Várról, a Civertan jóvoltából...
Forrás: http://jupiter.elte.hu

Végül kedvcsinálónak egy kis image film Sárospatakról...


Sárospatak várának története:
Forrás:http://jupiter.elte.hu
A vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de minden bizonnyal a tatárjárást követően az 1250-es évek után kezdték el építeni.
Mint sok várnál, így itt is mindenekelőtt egy lakótornyot emeltek, amely a ma látható és a XVIII. századtól Vörös-torony néven ismert torony helyén állt.. Ez a XIII. századi torony volt Patak várának magja és legkorábbi része. Feltehetően ezzel egyidőben több kisebb méretű torony építését is elkezdték, amelyek közül a lakótoronytól északra, valószínű, a mai plébániatemplom környékén állott az a félig kész torony, melyet V.István ifjabb király 1262-ben adományozott Ubul fia Mihály comesnek.
Ez a torony azonban méreteiben és erősségében meg sem közelítette a királyi lakótornyot, a későbbiek során nem is említették, nyilván azért, mert fel sem épült. Ennek ellenére az 1603-ból való Angielini féle alaprajzon szerepel.
Az a megállapítás viszont, hogy a ma látható sárospataki vár Vörös tornya a XV. század második felében, de 1534 előtt épült, a rendelkezésre álló adatok alapján nem kétséges, igy az is bizonyos, hogy az 1262. évi adományozással a jelenkori torony nincs összefüggésben, ha csak annyiban nem, hogy az ennek helyén épült XIII. századi eredetű lakótoronytól számították az északi irányt. 
A külső és belső várból, vagyis a városfalból és a várkastélyból álló pataki vár magja, egyben legkorábbi része, mint arról az előbbiekben szó volt, a mai formájában négyzet alaprajzú, négyemeletes, igen vastag falú, a XVIII. századtól Vörös toronynak nevezett, de alapjaiban minden bizonnyal XIII. századi eredetű lakótorony volt. 
E korai torony átépítésének és korszerűsítésének kezdetét lényegében Perényi Péternek 1534-ben a kassai tanácshoz intézett levele indította meg, amelyben építőmestereket kért a várostól, Ennek ellenére tudjuk, hogy már az előző birtokos Pálóczy László a Mátyás király halála után kialakult zavaros helyzet miatt kénytelen volt hozzáfogni a vár és a lakótorony korszerűsítéséhez. Feltehetőleg erre az építkezésre utal az egyik befalazott ajtókereten olvasható 1506-os évszám.
Az 1534-1541-es évek közötti nagyszabású építkezés Perényi Péter elgondolása alapján Alessandró Venádo olasz építész vezetésével folyt.
A munkálatok gyors előrehaladását jelzi az is, hogy már 1537-ben Ferdinánd és János királyok pataki béketárgyalásainak idejére Patak városa védőfallal van körülvéve.
A lakótorony körüli terepet feltöltötték és ekkor kerültek a föld felszíne alá a már említett, egykori földszinti rész védőfolyosójának kilövőnyílásai. A hazánkban egyedülálló 110 cm magasságú 60-90 cm szélességű közös nyílásokból hármas, négyes lőrések ágaznak kifelé szűkülve és lefelé irányulva, úgy, hogy alig 20 cm szélességgel jelentkeznek az eredeti terepszint felett megközelítően 1 m magasságban a külső falon. Ezek a nyíllőrések csak a vár feltárása után lettek ismét láthatók.
A palota építése minden valószínűség szerint Perényi Péter kezdeményezésére indult meg és északról csatlakozott a lakótoronyhoz. Bár Perényi Péter 1542-ben meghalt, a palota építése mégis az ő elgondolása szerint valósult meg és Perényi szárny néven mai is látható.
A Vörös torony körül védőművet építettek, amely nem kifejezetten olaszbástya, hanem közel egyforma oldalfalakkal bíró sokszögű védőmű. Az így kialakult belső várhoz téglalap alaprajzú, mintegy 400x200 m alapterületű külső vár kapcsolódott, melyet sarkain szögletes védőművekkel ellátott várfal és előtte száraz árok övezett. 1541-ben épült meg a Bodrog felőli Vízikapu, Perényi címerrel díszítve.
Perényi Péter elfogatása után az építkezést fia , Gábor folytatta, tovább erősítve és díszítve a várat. 
Patak várának következő nagyobb méretű építése és korszerűsítése I.Rákóczi György nevéhez fűződik, aki Sárospatakot a családi birtok központjává tette.
Az 1631-ben ismét megkezdett építkezések során a külső várfalon több bástya épült meg.
Megépül a vár kapuja és elkészül a Vörös torony körüli védőmű kazamatája is. Ez a Perényi által épített sokszögű védőmű elé helyezett második falgyűrűből és a kettőnek boltozattal való összeköttetéséből keletkezett.
Átépítették a külső várfal egyik kisebb, kör alaprajzú sarokvédőművét 5 m falvastagságú ó-olaszrendszerű bástyává, és ezt boltozott ágyúállásokkal látták el. Ez időben épülhetett a városfal délnyugati részén a kétemeletes ágyúlőréses kazamatasor az un. hóstát (Hochstadt), az északnyugati sarokbástya boltozott ágyútermekkel, valamint a 15 hosszú lőréses belső védőfolyosó.
A tatárjárás után 1250-ben IV.Béla király itt írta meg levelét IV. Ince pápának, melyben a Duna menti várak építését jelenti. A király ekkor járt először Patakon, és feltehetően ekkor határozta el, hogy itt lakótornyot épít.A lakótorony mellett több kisebb torony építésére is sor került, melyek közül egyet, amely nem készült el teljesen és Patak várában, annak északi részén állt, 1262-ben Ubul fia Mihály comesnek adományozott azzal, hogy annak építését fejezze be. 
Mihály azonban nem sokkal ezután 1285 körül, Kérsemjénen épít magának, így a kapott torony befejezésére nem került sor.
A Baksa nemzetségnek 1300 után megszerzett pataki várát 1321-ben Károly Róbert a gálszécsi uradalomért elcserélte, és király birtok maradt egészen 1390-ig, amikor is Zsigmond király Perényi Miklós szörényi bánnak adományozta vámjával együtt a várost és a várat. Perényi magtalan halála után 1429-ben ismét koronabirtok lesz, melyet a király 1436-ban Pálóczy György esztergomi érseknek adományozott.
A husziták 1440-ben elfoglalták a várat, 1459-ben Mátyás király vezéreinek Rozgonyinak és Héderváry egri püspöknek Magyar Balázs csapatával egyesülve sikerült visszafoglalni, és igy Patak ismét a Pálóczyak birtoka lett. 
Mátyás király 1465-ben kelt oklevelével megengedte Pálóczy Lászlónak, hogy Patakon levő városi kúriáját várszerűen,falakkal és tornyokkal megerősíthesse. Ez a megerősített udvarház a mai Dobó Ferenc utca és a Szuhay Mátyás utca között állt. Feltehetően a vár ekkor még királyi kézben maradt, de a Mátyás halála utáni zavaros időkben Pálóczy azt is megszállta és hozzákezdett a lakótorony korszerűsítéséhez, átépítéséhez.
A mohácsi csatában a vár ura Pálóczy Antal, életét vesztette. A várat Perényi Péter erdélyi vajda elfoglalta, s a füzéri várában őrzött koronát és koronázási jelvényeket csak Sátoraljaújhely és Patak vára ellenében volt hajlandó kiadni I. Ferdinándnak. Igy került a Perényi család birtokába Patak vára és uradalma.
János király halála után Perényi Ferdinánd híve lett, azonban 1542-ben a Patak várába meghívott néhány főnemessel ligát alakított, mire Ferdinánd ezért, valamint a törökkel való paktálás vádjával elfogatta és 6 évre Érsekújvár börtönébe záratta. Kiszabadulása után 1548-ban meghalt, így a hatalmas birtokot a várral együtt fia Gábor örökölte.
Perényi Gábor 1567-ben örökös nélkül hunyt el, a vár Miksa király kezébe került, aki 1573-ban az egri hős Dobó István fiának Ferencnek és családjának 100000 forintért elzálogosította. Dobó sokat költött a vár helyreállítására és javíttatására, úgyhogy halála után Rudolf császár már 204000 forintban ismerte el tartozását és ebben az összegben kötötte le - más birtokkal együtt - Dobó utódainak, Perényi Zsófiának és örököseinek. 
Néhány csendes esztendő után 1605-ben Bocskai István foglalta el Patak várát, 1608-ban azonban Lórántffy Mihály, mint a Dobó család örököse vette zálogba, majd leánya Zsuzsanna hozományaként 1517-ben I. Rákóczi György birtokában jutott. Halála után I. Rákóczi Ferencé lett, aki felesége, Zrinyi Ilona és apósa, Zrínyi Péter útján kapcsolatba került és részt vett a Wesselényi féle összeesküvésben. A szervezkedés kiderült és I. Rákóczi Ferencnek csak 400000 forint váltságdíj ellenében sikerült életét megmenteni, birtokait elkobozták, Patak várát pedig 1671-ben császári csapatok szállták meg. Rövid idő múlva a vár Zrínyi Ilona házassága révén Thököly Imre birtokába jutott, de nem sokkal ezután Caprara tábornok csapatai elfoglalták.
A XVII.század végén újabb szabadságharc tört ki Tokaji Ferenc vezetésével, aki 1694-ben Patak várát is megszerezte. A felkelést leverték és Patakot Vaudemont herceg foglalta vissza, véres bosszút állva a lázadókon.
I.Lipót király Sárospatak várának felrobbantását rendelte el, bár az hadi jelentőségét már elvesztette. 
II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc elején gyakran tartózkodott Patakon és nyilván ezért a kastélyt használható állapotba hozták. Ide hívta össze 1708 novemberében az országgyűlést, melynek utolsó napján az árulásért halálra ítélt Bezerédy Istvánt és sógorát, Botka Ádámot a belső vár udvarán kivégezték.
Rákóczi 1710. október 10-én Ungvárra ment és a vár őrizetét Esterházy Antalra bízta, akitől néhány nap múlva váratlan támadással az osztrákok elfoglalták. Ez időtől kezdve Sárospatak az osztrák kincstár birtoka lett, majd 1720-ban Trautson Donát herceg kapta meg, aki az elhanyagolt várat restauráltatta. A várat és a várost 1737-ben tűzvész pusztította. 1776-ban újra a kincstár kezére került. 1806-ban Bretzenheim Ágost herceg birtoka lett, aki az egész palota épületét rendbe akarta hozatni, de halála ebben megakadályozta. Az építkezést örököse, Bretzenheim Ferdinánd folytatta. Az átépítéseket 1829-ben Koch Henrik, 1841-ben Jean Romano, 1891-ben pedig Ziegler Győző tervei alapján végezték, az ekkor már a Windischgraetz család tulajdonában lévő várban.
Forrás:http://jupiter.elte.hu