2010. december 31., péntek

Nádasdladányi kastély

Nádasdladány.. Mi jut eszembe erről a kastélyról? Romantikus, 
mesébe illő megjelenés.. akár egy film díszlet. Nem véletlen jut ez 
eszembe, hisz forgattak már itt filmet. Olyan vámpíros, farkasemberes
film díszletéül szolgált. Erre felé járva úgy gondoltuk, nem hagyhatjuk ki,
hogy meglátogassuk. Íme néhány fotó látogatásunkról..
A kastély nem látható rögtön, mert szép park veszi körül. A parkolóból
befelé sétálva aztán megpillantottuk a fák között..

Percekig csak álltunk, és gyönyörködtünk ebben a romantikus stílusban
épült kastélyban..

 A főbejárati homlokzat ottjártunkkor bizony elég megviselt állapotban
volt. Talán azóta már rendbe hozták..
 A főbejárat felett ott pompázik a Nádasdy család címere..

Úgy döntöttünk, először körbe sétálunk az épület körül. Megkerülve a
kastélyt, ez a déli oldal..


A kastély nyugati homlokzata már részben fel lett újítva. Remélem
azóta teljesen kész lett..

 Valahol itt volt egy csónakázó tó is, de mára már kiszáradt, eltűnt..

Az északi oldalon, a torony mögött rejtőzött a személyzeti bejárat. Még
ez is igen szép volt..

Valahol itt a föld alatt alagút vezetett a távolabbi konyhához,
ahonnan síneken szállították az ételt a kastélyba.. Bővebben 
lentebb olvashatsz a kastély érdekességeiről. Sajnos bent nem
készítettem fotókat, de ízelítőként mutatok egy képet a könyvtárról..
Forrás: http://www.jeno.lapok.hu/keret.cgi?/cikkek/nadasdy/nadasdy.html


És az Ősök csarnokáról..

Forrás:http://www.kastely.specia.hu/blog/2007/09/05/a-nadasdy-csalad/
Ami valaha így nézett ki..
Forrás: http://www.kastely.specia.hu/blog/2007/09/05/a-nadasdy-csalad/
Érdemes a képek alatti linkekre kattintani, ha több képet is akarsz
látni a kastélyról. A kastélyban tett séta után búcsút vettünk ettől
a szép műemléktől..

Ami a levegőből is gyönyörű!
Forrás:http://www.222tucsok.gportal.hu/gindex.php?pg=33440730




Néhány mondat a Nádasdy-kastélyról:
A kastélyt és a hozzá tartozó 24 hektárnyi területű csodálatos parkot még a 18. században építtette a Nádasdy család.
A Nádasdy család ősei már a 14. században birtokolták a környéket. A Schmidegg grófok 1736-ban szerezték meg a ladányi birtokot. Nádasdy Lipót 1851-ben Schmidegg Károlytól vette meg Sárladányt, amelynek nevét később a család kérésére a hatóságok Nádasdladányra változtatták. A 19. század közepén alakította ki birtokai új központját a Fejér megyei Sárladányban.[1] A családi legendárium szerint a Nádasdy-ak Angliából származnak, talán ezzel is magyarázható, hogy a kastélyt angol-gót stílusban építtették. Az épület és a hozzá tartozó park a Sárrét mocsaras, lápos vidékének szélén lévő sík területére épült, ahol szép időben a távoli hegyek kéklő kontúrja fogadja a látogatókat.
Lipót halála után a Nádasdy vagyont fia Ferenc örökölte a kastéllyal együtt. A 18. században épült barokk kastélyt 1873-ban alakították át romantikus stílusban, Hübner Nándor székesfehérvári építész és Linchbauer István budapesti műépítész tervei alapján. Az épülethez még tornyot és egy kétszintes szárnyrészt is hozzáépítettek. A kastély főbejárati homlokzatán a Nádasdy család festett címere található. A legenda szerint IV. Béla magyar király a tatár elől menekülve a nádasban bújt el. Tartózkodási helyét csak a Nádasdy-ak ismerték, akik vadrécével etették. Állítólag innen a címerben a vadkacsa. A kastély a mai formáját az angol tudor stílust kisebb átépítések után nyerte el.
Az épület berendezése akkoriban modernnek számított volt vízvezeték, gázvilágítás, telefon hálózat, padlófűtés és ami legérdekesebb a föld alatt síneken keresztül hozták az ételt a távoli konyhából. A hagyományok őrzése, az ősök tisztelete, a vallásos családias szellem jellemezte a Nádasdy családot. Ezért az épületben nagy hangsúlyt kapott az Ősök csarnoka, ahol az elődöknek a hazáért, és a közügyekért folytatott tevékenységét bizonyító dokumentumokat őrizték. Az itt látható képgyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum, a könyvek egy része pedig az Országos Széchenyi Könyvtár és a keszthelyi Kastélymúzeum tulajdonában van. A csarnokot az ősök képmásai díszítették, ott tartották a családi összejöveteleket is. Ma is láthatóak még gróf Nádasdy Ferenc és felesége Zichy Ilona arcképei, amelyek Benczúr Gyula alkotásai. Ők ketten nagyon szerették egymást, ám a családi idillnek szörnyű tragédia vetett véget. Harmadik gyermekük születése után Zichy Ilona 24 évesen meghalt. A gróf soha többé nem házasodott meg ám életét tevékenyen töltötte, mint mecénás. Irodalmi alapítványt hozott létre, ő létesítette a Stefánia Jacht Egyletet, és ő rendelte meg az első vitorlás jachtot a Balatonra. Az előkelően berendezett kastély termei között a könyvtár rendkívüli belsőépítészeti megoldásaival tűnik ki, amely Hauszmann Alajos tervei alapján épült. Kazettás fa mennyezet, csavart oszlopok, a galérián kovácsoltvas mellvéd egészíti ki az elegáns polcrendszert. A korszak legismertebb mesteremberei készítették a díszes kovácsolt vas csillárokat, a könyvtár galéria korlátját, a falburkolatokat, a könyvtárterem berendezését továbbá az Ősök csarnoka festett üvegablakait.
A kastély 1982-ben került az utolsó tulajdonos, a Honvédelmi Minisztérium birtokába. 1982 - 1994-ig az épület üresen állt. Az épületet 1993-ban kiemelt műemlékké nyilvánították.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1dasdy-kast%C3%A9ly_%28N%C3%A1dasdlad%C3%A1ny%29





2010. december 28., kedd

Kisvárda vára

Kisvárda északnyugati szélén, a Várfürdő-kemping mellett
találtunk rá a várra. Sajnos csak kívülről nézhettük meg,
mert a várban színház üzemel, és legalábbis ottjártunkkor
zárva volt. A gyulaihoz hasonlóan ez is téglavár volt, de sajnos
állapota meg sem közelíti azt. Mivel bejutni nem tudtunk, meg
kellett elégednünk egy sétával a vár körül.
A vár nyugati oldala, ahol a színház bejárata van..

Vastag falait a hosszú évszázadok alatt szinte teljesen elbontották,
többek közt az 1730-as tűzvészben leégett házak újjáépítéséhez
használták fel.

Csupán a főépület külső hatalmas, négy emelet magas fala, és a
délkeleti torony maradt épségben napjainkra..

Ebben a toronyban állítólag múzeum üzemel, de bejáratát nem
találtuk. Lehetséges, hogy a színház nyitvatartásakor látogatható..

A torony falán több emléktáblát is kihelyeztek..

Az első magát, a várat dicsőíti..

A második talán Rákóczinak állít emléket..

Míg a harmadik Balassi Bálintról emlékezik meg, aki az 1580-as évek
végétől volt a vár ura..


A vár keleti oldala sem az eredeti már, de a fal, az eredeti alapjaira
épült..

Az északi oldalon lévő két körbástya is az eredetit rekonstruálja.
Ezen az oldalon volt a vár bejárati kapuja is..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Mint az alábbi rajzon is jól látható, ez a vár tulajdonképpen csupán
a központja volt egy jóval nagyobb erődítménynek..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Ami a XVI.-ik században épített olaszbástyás erődítéssel érte el
legnagyobb méretét..

Akkoriban vizesárok is körül vette a várat. A légi felvételen látható,
a vár mellett máig is fennmaradt mesterséges tó, ami ennek a vizesárok
rendszernek a része volt..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
 Ha valaki az ország ezen részén jár, feltétlen érdemes betérni ide, 
egy séta erejéig a vár körül.


Kisvárda várának története:
Forrás:http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/kisvarda_varrajz/
A település a XIII. század utolsó évtizedeitõl az itt birtokos Várdai család birtokközpontja volt.
Zsigmond király 1400-ban adott engedélyt a családnak, hogy birtokukon kõbõl vagy fából várat építhessenek.
Az 1451-ben kelt oklevél tanúsága szerint a vár fel is épült, ez azonban nem azonos azzal a várral amelynek maradványait ma is láthatjuk. Az új vár építését 1465-ben Várdai István érsek kezdte el. Az 1465-75 között felépült vár magját a romjaiban ma is álló déli épületszárny képezte két sarkán egy-egy négyzet alaprajzú toronnyal. Várdai Istvánnak 1470-ben bekövetkezett halála után az építkezés annyira lelassult, hogy még 1516-ban sem fejezték be.
1521-ben Várdai Ferenc erdélyi püspök arra utasította öccsét, Jánost, hogy a vár építését fából fejezze be. Valószínûleg ebben az idõben készült el a várat körülvevõ, cölöpökbõl készült külsõ védmû.
A vár lakóépületeit 1565-1570 között bõvítették, az új erõdítést 1580-1585 között készítették Ottavio Baldigara olasz hadmérnök vezetésével. Az utolsó átalakításokat Nyáry István végezte az 1630-as és az 1640-es években.
A török hódoltság idején három részre szakadt országban a Várdai család tagjai Szapolyai János híveként részt vettek a székesfehérvári királyválasztó gyűlésen és 1531-ben hűségnyilatkozatot is tettek.
Mivel az öt fivér halála után egyedül maradt Várdai Mihály Ferdinánd pártjára állt, Fráter György a nagy fontosságú várat 1544-ben elfoglalta. Várdai Mihály éveken keresztül kérte a vár visszaadását, amelyre azonban csak 1551-ben, a két ország egyesítése után került sor.
Amikor Erdélyt 1556-ban török segítséggel János Zsigmond és anyja, Izabella királyné visszanyerte, az erdélyi fejedelemség létrejöttekor ezen a területen csak a várdai vár maradt a császáriak kezében. János Zsigmond vezére, a késõbbi lengyel király, Báthori István 1558-ban ostrommal akarta elfoglalni, támadásai azonban eredménytelenek maradtak, mert a Telekessy Imre kassai fõkapitány vezette felmentõ sereg az ostromlókat a vár falai alól elűzte. 1563-ban Várdai Mihály fia, István lett a vár kapitánya, kinek fivére Miklós 1564-ben sikeresen védekezett János Zsigmond újabb ostroma ellen.
A Várdai család utolsó férfitagja, Mihály 1584-ben meghalt és a hatalmas birtok özvegyének, Dobó Krisztinának és a leányági örökösöknek jutott.
A késõbbiekben a vár és tartozékai a Telegdy és Szolnoky, majd a Nyáry és Melith, 1687 körül pedig a Homonnai és Zichy családok birtokába kerültek.
A XVII. század második felében újra német õrség volt a várban, akiktõl 1672-ben Thököly kurucai foglalták el, de az rövidesen ismét a császáriak kezére jutott vissza.
1703-ban II. Rákóczi Ferenc katonái foglalták el és tartották kezükben egészen a szabadságharc bukásáig.
Ezután a vár hadi jelentõsége megszünt, falai pusztulásnak indultak.
A XVIII. század elején a vár és uradalma a Zichy és az Esterházy családok birtokába került, akik a vár köveinek egy részét uradalmi épületeik építéséhez hordatták el. Engedélyükkel a romokat a helyi lakosság is köbányának használta.
Teljes pusztulását 1828-ban a helyi birtokosok akadályozták meg.

Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

2010. december 27., hétfő

Füzérradvány, Károlyi-kastély

Van úgy, hogy egy-egy vár felkeresése közben utunkba esik
más érdekes látványosság is, ami igazán megérdemel egy kis
kitérőt. Így volt ez akkor is, amikor Füzérre tartva, betértünk
Füzérradványba, hogy megnézzük a Károlyi kastélyt. Hiszem,
hogy hazánk egyik legszebb kastélya ez, mely gyönyörű
parkjával feledhetetlen perceket szerzett nekünk is. Úgy
gondoltam, most néhány kép erejéig megosztom ott szerzett
élményünket olvasómmal. A teljesség igénye nélkül íme a
fotók, amik talán kedvet adnak egy kiránduláshoz másnak is.
A kastély déli homlokzata..

Innen indulva jártuk körbe a kastélyt. Először a nyugati oldalon lévő
terasznál álltunk meg..

Majd az északi oldal következett, ami kevésbé látványos..

De aztán rögtön kárpótolt minket a gyönyörű keleti homlokzat. Ez
a kastély fő homlokzata..

Az épület jellegzetessége, a nyolcszögletű torony..

És a bejárat feletti Károlyi címer..

A kastélyt gyönyörű park veszi körül. Ennek ékessége, az ország egyik
legnagyobb platánfája..

Egész messze kellett menni, hogy az egész fa bele férjen a képbe..

A kastély fénykorában luxus szállodaként is üzemelt. Akkoriban nem
csak park, hanem golfpálya, csónakázó tó, fürdő medence is várta
az itt pihenőket. Ez utóbbit még megtaláltuk, igaz, erősen romos
állapotban..

Sajnos nem sikerült bejutnunk a kastélyba, pedig belül is van látnivaló
bőven. Például a díszterem..
Forrás:http://kastely.info/index.php?mode=adatlap&kid=92
Vagy csak végig sétálni a hangulatos folyosókon..

Persze volt idő, amikor ezek is sokkal szebbek lehettek..
Forrás:http://www.profila.hu/auctions/toc/-34547914/page-1
Akkoriban külsőre is kicsit másként nézett ki az épület..
Forrás:http://www.profila.hu/auctions/toc/-34547914/page-1
Ami napjainkban így fest egy légi felvételen..
Forrás:http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=189
Végül néhány mondat a kastélyról..




Építéstörténete:
A kastély egészen a XIX. század közepéig jelentéktelen vidéki kúriaként működött. Károlyi István fia, Ede építkezései nyomán vált nagyszabású kastélyépületté, mely a gazdasági célok helyett már elsősorban a reprezentációt szolgálta. A radványi kastély építése két évtizeden keresztül több szakaszban folyt. A tervező építész Ybl Miklós, aki Károlyi Ede apjának uradalmi építésze volt. A kastélyt Ede 1860 és 1877 között építtette.
Az örökölt reneszánsz kastélyt erősen átalakította. A mai F alakú kastély az ő nevéhez fűződik. Az F felső részében kialakított U alakú díszudvar az eredeti, L alakú kastély tömegének télikerttel és kápolnával kiegészített kompozíciójából alakult. Az F szára foglalta magába a kastély konyháját és a személyzeti részt. Természetesen sokban eltér a mai állapot Ybl tervétől, lévén Károlyi Ede, mint műkedvelő építész azt többször módosíttatta. Károlyi Ede nem sokáig élvezhette átépített kastélyát, két évvel annak befejezése után, 1879-ben meghalt. Fia, László örökölte a kastélyt, aki a századfordulón jelentős átalakításokat végeztetett az épületen. Ez az építkezés az épület belsejére is kiterjedt. Legjelentősebbek az ajtókeretek, a kandallók beépítése és a szobák pazar berendezése. 1898-ban [[|Firenze|Firenzéből]] vásárolnak reneszánsz és korabarokk kőfaragványokat, bútorokat és textíliákat, melyeket el is helyeznek a kastélyban. Így válik a kastély a reneszánsz iránti érdeklődés otthonává. Az átépítés tervezője feltehetőleg a milánói születésű Alberto Pio lehetett. Az átépítés elsősorban az épület déli részét érintette, úgy, hogy tömegében követte elődjét, az Ybl-féle épületet. A déli szárny földszintjén néhány impozáns teret alakítottak ki. Az udvari oldalon létrehozták a hosszú, ún. márványfolyosót, mely a fekete-fehér-vörös márványpadozatáról kapta a nevét. Az innen nyíló nagy szalonban két csavart vörösmárvány oszlopot helyeztek el. Károlyi László élete végén visszaköltözött a család fóti birtokára, a kastély hasznosítását István nevű fiára és annak feleségére, Windischgrätz Mária Magdolnára bízta, aki luxusszállóvá alakíttatta a használaton kívüli, jól felszerelt kastélyt. Az előkészületeket követően – áramot vezetnek a kastélyba, minimális, de szükséges átalakításokat végeznek – 1938. május 8-án nyílt meg a Kastélyszálló. Az intézmény sikeresen működött, és a lillafüredi Palotaszállóhoz hasonló népszerűségre tett szert. A kastélypark kialakulása hosszú időre nyúlik vissza. A XIX. század közepén, az addigi gyümölcsöskertből angol stílusú parkot alakítottak ki. A XIX. század végén egy Paradeiser nevű német kertész gondozta a parkot.
1906-ban Zinke Ferenc vette át a parképítés irányítását, 1947-ig gondozta a parkot, ezután a növényzet egy része elvadult. Az ötvenes évektől a tisztásokat beültették kisebb facsoportokkal, így megtört a park harmóniája, szellőssége. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszavásárolta a család vidéki otthonát. 1948-ban azonban végleg állami tulajdonba került, TBC szanatóriummá alakították. Sajnos a II. világháború után az épületeket átalakították, megcsonkították. 1991-ig a Sátoraljaújhelyi Városi Kórház gerontológiai részlegét is magában foglalta, ekkor bezárt, majd 1993-ban a Műemlékek Állami Gondnokságához került. 1995-ben kezdődött az épület helyreállításához szükséges tudományos kutatómunka (művészettörténeti-, és régészeti feltárások, statikai-, faanyagvédelmi vizsgálatok), melynek eredményeként elkészültek az építészeti engedélyezési és kiviteli tervek. 1996-ban kezdődtek a déli (részben múzeumi) szárny földszinti helyiségeinek helyreállítási munkálatai. 1997-ben folytatódott a déli szárny nyugati tetőszakaszának feltárása és műhelymunkái. 1998. évben befejeződtek a teraszok szerkezeti munkái. 1999-ben megkezdődött a déli szárny középső és keleti szakaszának tető-helyreállítási és homlokzat-felújítása a kilátótoronnyal együtt.
2000- 2002 évben a Hubertus terem felújítására került sor, közben a mellette lévő lépcsőház és folyosó szerkezeti munkálatai is elkészültek.


A birtok tulajdonosai:
A település eredetileg Füzér várának tartozéka volt, a falu neve akkor még Radvány volt. Az Árpád-kortól a XVII. századig többször cserélt gazdát. 1270-1272-ben királyi birtok, majd 1280-ban IV. László király a Baksa nembéli Simon fiának, Tamásnak adja. 1321-ben visszakerül a királyhoz, majd 1389-ben Zsigmond király Perényi Miklós, János és Imre részére adományozza. 1567-ben a Perényi család kihal, a vár a kincstárra száll, majd 1568-ban beiktatják Báthory Miklóst és Györgyöt. Báthory István 1603-ban Báthory Erzsébetre, a törökverő gróf Nádasdy Ferenc hitvesére hagyományozza Füzért és vele Radványt. 1614-ben Nádasdy Pál a birtokos, de 1620-ban már a Báthoryak familiárisa, Réthey Péter a birtokos. 1626-ban Réthey Péter özvegye leányának, Réthey Zsófiának és férjének, Mosdóssy Imrének hagyományozza férje zálogbirtokát az ott kastély módjára épült kúriával együtt és kötelezi lányát, hogy a radványi templom építését fejezze be. Ez az első írott adat a kastélyról és a templomról. Réthey Zsófia 1660-ban visszaadja Füzért Nádasdy Ferencnek, de Radványt, az ott álló kúriával együtt megtartja. 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a kincstár lefoglalta Nádasdy Ferenc összes javait, beleértve az akkor zálogban lévő Füzért és tartozékait is. 1674-ben I. Lipót Hartyáni Andrásnak, a szepesi kamara tisztségviselőjének adományozza Radványt, melyet 1686-ban Károlyi László kap meg királyi adományként. A királyi adományozással megkezdődött a füzérradványi kastély Károlyiak által történő birtoklásának több mint két és fél évszázados története.

Nemzetségük a középkorban szerzett nagy birtokokat az ország keleti felén, Szatmár megyében. A XVI-XVII. században már szerepet játszottak az ország történetében és kedvező házasságkötések révén az ország legelső családjával kerültek rokonságba. A bárói rangot 1609-ben Károlyi Mihály nyerte el. Károlyi Sándor, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) egyik megalkotója, 1712-ben hatalmas adományokban részesült, ekkor kapta meg a grófi rangot is. 1717-ben a füzérradványi birtokot és kastélyt Károlyi Sándor kivette a család kezeléséből és 30 évre zálogba adta Dessewffy Imre tábornoknak. Károlyi Ferenc 1754-ben váltotta vissza Radványt és kastélyát. Nemsokára azonban újabb zálogosok és bérlők laktak benne. 1822-től a három Károlyi-fivér, István, Lajos és György együtt kezelték az uradalmat. 1827-ben a nagy osztozkodást követően a füzérradványi uradalom Károlyi István birtokába került. Állandó lakhelyéül azonban ő sem a távoli Abaúj falut választotta, hanem Fóton építkezett. A radványi kastély egészen a XIX. század közepéig csak uradalmi központként működött, főként gazdasági célokat szolgált. Károlyi Istvánnak két fia született és a birtok tovább osztódott, és ekkor már a füzérradványi uradalomnak is kiemelt szerep jutott.

Fia, Károlyi Ede örökölte az addig országos viszonylatban jelentéktelen épületet és parkját. Amikor 1851-ben feleségül vette gróf Kornis Clarisse-t, nagyszabású építkezésekbe kezdett, mivel új otthonukat Radványra tervezte. 1879-ben meghalt Károlyi Ede, a birtokot fia, László örökölte, akinek utóbb jelentős szerep jutott az épület történetében. A politikai élettől elfordulva a gazdasági ügyeknek szentelte magát. Füzérradványi birtokán is intenzív erdőgazdálkodást honosított meg. Feleségével, Apponyi Franciskával új színt hozott az addig csendes vidéki kastély életébe, jelentős belsőépítészeti fejlesztésekbe kezdtek. Élete vége felé a betegeskedő Károlyi László visszahúzódott fóti birtokára, így a kastély lakatlanul állt. Az 1930-as években Károlyi László fia, István és felesége, Windischgrätz Mária Magdolna felismerték a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőséget, a radványi kastélyt Schmitterer Jenő műépítésszel luxusszállóvá alakíttatták át. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszavásárolta a család vidéki otthonát, melyet csak 1948-ig birtokolhatott, amikor ismét állami tulajdonba vették.
Forrás:http://kastely.blogter.hu/237630/karolyi-kastely





2010. december 20., hétfő

Visegrád, Fellegvár

A Visegrádi vár hazánk egyik legismertebb, ugyanakkor
egyik legszebb vára is. Hosszú, kanyargós út vezet fel a Duna
fölé magasodó hegy tetejére, melynek szinte koronája az egykori
királyi vár..

Egészen a közvetlenül a vár alatt kiépített parkolóig autózhatunk,
ahonnan már csak néhány percnyi séta, és máris a vár külső, vagy
Keleti kaputornyához érkezünk..

A kaputorony alatt áthaladva, meg kellett állnunk egy percre, hogy
belépő jegyet váltsunk..

De aztán folytathattuk az utunkat, ami a külső várudvarra vezetett.

Gyönyörű kilátás nyílik a Dunára..

A külső várudvarról kis falépcsőn, lehet feljutni az alsó várudvarra
vezető ajtóhoz..

Az alsó várudvaron valaha őrház, raktárak és pékműhely sorakoztak..

Sziklába vésett járatokon át haladtunk tovább a belső vár bejárata felé.

Mígnem megérkeztünk a belső vár kaputornya elé. Valaha ezt még
egy száraz árok feletti felvonóhíd is védte..

 Megérkeztünk a belső várudvarra..

Hosszú évszázadokon át ez képezte az ország hatalmi középpontját.
Itt őrizték a koronázási ékszereket, innen irányította az országot több
királyunk is. A nyugati palotaszárny, ami talán Mátyás király szállása
lehetett..

Az északi palota megmaradt falai..

Valahol itt állt a királyné kincses kamrája és az a helység, ahol a 
koronát őrizték..

Vajon régen is álltak virágok az ablakokban?

A várhegy tövében megbúvó Visegrád városka..

Kilátás az alsó várra, a Salamon toronnyal, és a Dunára..

Nagy bástya a kaputorony alatt..

Bármelyik irányba nézelődtünk, páratlanul szép kilátás nyílt a vár
alatti tájra.. De az idő elrepült, a nap is nyugodni tért..

Ideje volt elindulni lefelé a magas falak tövében..

 Távolodva a vártól, még megálltunk egy búcsú pillantás erejéig..

A vár alaprajza, a könnyebb tájékozódás kedvéért..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Végül egy légi fotó a várról..
Fotó: AeroArt


A Visegrádi vár története:
Forrás: http://varwebaruhaz.blogter.hu/172068/a_visegradi_var_kepeslapon
A vár legkorábbi részeinek megépülése IV.Béla királynak és feleségének a tatárjárás utáni, az ország védelmét fokozó építõ tevékenységének köthetõ. Az 1246-1247 körül meginduló munkák költségeit Mária királyné a niceai görög császári házból magával hozott ékszerei árából fedezte. Nem véletlen, hogy a királyné visegrádi tartózkodására vonatkozó egyetlen adat éppen a vár megépülésének idõszakából való, ugyanis 1251-ben keltezett innen egy oklevelet. A királynénak az építkezéssel az volt a célja, hogy a magas hegycsúcson, nehezen megostromolható helyen vár álljon, ahol ellenséges támadások idején a környékbeliek, de fõként a Nyulak-szigeti kolostor apácái menedéket találjanak. A fellegvárral egyidejûleg épült ugyanis a Nyulak-szigeti (a mai Margit-sziget) dominikánus apácakolostor, amely 1252-1253 körül lett nagyjából kész. Ekkor költözött oda Margit királylány, akit szülei fogadalma alapján négy éves kora óta, a veszprémi dominikánus zárdába apácának neveltek. A visegrád és Nyulak-szigeti építkezések feltehetõen párhuzamosan folytak, és befejezésük idõpontja is valószínűleg egybeesett. A király 1259-ben, az addigra már elkészült várat, Pilis megyével együtt a királynénak adományozta.
Az 1250-es évek elején kezdõdhettek, és legkésõbb az 1260-as évek derekáig húzódhattak az alsóvár építési munkái. Ennek megépítésével IV. Béla király már annak a védelmi koncepciójának egy részét valósította meg, amely szerint az esetleges újra támadó tatárokat, az ország közepén, a Duna mellett épülõ várakkal szándékozott feltartani.
III. Endre halála után, 1301-ben a vár valószínűleg osztozott Esztergom sorsában, és Vencel király cseh katonáinak a kezére került. A csehektõl Csák Máté foglalta el, aki sokáig meg tudta akadályozni, hogy az Anjou Károly Róbert hatalmát az ország közepére is kiterjessze. A cseh királlyal háborút folytató Csák Mátét azonban Károly Róbert megtámadta, és hívei a komáromi vár után, 1317-ben, hosszú ostrom és nagy áldozatok árán a visegrádit is elfoglalták. A király már 1318-ban gyarapította a vár birtokait: az erõdítmény helyzete azonban egy ideig bizonytalan lehetett: néhány évvel késõbb, 1321-ben őrsége fellázadt.
Visegrád történetében 1323 jelentett igazi fordulópontot. Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után két évvel szánta rá magát Károly, hogy székhelyét Temesvárról az ország közepébe helyezze. Minden bizonnyal az erõs vár indokolta a választását, amellyel Visegrádot tette meg uralkodói rezidenciájának. Az ekkor meginduló építésrõl tanúskodik XXII. János pápa 1325-ben kelt búcsúengedélye, a visegrádi várban újonnan épített Keresztelõ Szent János egyház számára. A fellegvárba került a korábban Székesfehérváron õrzött
szent korona, amelyet megszakításokkal ugyan, de két évszázadon át itt õriztek.
1335-ben a Visegrádon összegyűlt közép-európai uralkodók és követek a várban tartották tárgyalásaikat. 1342-ben itt halt meg Károly Róbert.
Nagy Lajos uralkodása alatt, 1348-ban, az elsõ nápolyi hadjáratban foglyul ejtett hercegeket is a várba hozták, és csak a második hadjárat után bocsátották õket szabadon. 1370-ben Lajost lengyel királlyá választották: az újonnan megszerzett korona és királyi ékszerek szintén a visegrádi kincstárba kerültek. A szerencsétlen sorsú II. Károly király, akit Forgách Balázs ellene elkövetett merénylete után sebesülten hoztak ide Budáról, 1386-ban itt halt meg.
1387-es megkoronázása után Zsigmond is Visegrádon tartotta hivatalos székhelyét. 1401-ben azonban az ellene fellázadt fõurak fogolyként, házi õrizetben tartották õt a várban, majd innen szállították Siklósra. Kér évvel késõbb: 1403-ban, az ellenpárt - amelynek élére Kanizsai János esztergomi érsek állt - ismét fellázadt Zsigmond ellen. A Visegrádon elhunyt II. Károly fiát, Nápolyi Lászlót hívták be ellenkirályként az országba. Lászlót Zárábban, a pápai legátus által beszentelt alkalmi koronával az esztergomi érsek koronázta meg. Zsigmond és pártja ezt nem ismerte el, mert az nem az ""ország valódi koronájával" történt. Ekkor Zsigmond a visegrádi várba jött bebizonyítani, hogy õ, és nem ellenfele az ország teljes jogú királya: itt a szent koronát nagy gyülekezet elõtt a fejére helyezte. Ezután a koronát és a várat egy megbízható hívére, Korbáviai Károly várnagyra bízta.
1405 után fokozatosan Budára költözött át az udvar. Hamarosan megindult a budai királyi palota nagyszabású kiépítése is. Ebben az idõszakban Visegrádról áthozták, és a budai vár tárnoki házában tartották a koronát, királyi pecséttel lezárt õrzõhelyen.
Zsigmond halálát követõen vejét, Habsburg Albertet (1437-1439) koronázták meg, majd a jelvények, Pálóczi György esztergomi érsekhez, Esztergomba kerültek. Az érsek halála miatt 1439 nyarán Albert király - feleségével, Erzsébet királynéval együtt - megjelent Esztergomban, átvette és ismét Visegrádra vitte a koronát.
Albert király 1439. október 27-én bekövetkezett halála után az özvegy királyné Visegrádra sietett, és az ország számos elõkelõje jelenlétében átvette a koronát Szentgyörgyi és Bazini Györgytõl. A királyné ezt követõen Budára utazott.
Erzsébet születendõ gyermeke számára mindenképpen biztosítani akarta a trónt. Visszatérve Visegrádra, bizalmasával Cillei Ulrik gróffal megtanácskozta a dolgot, hogy hogyan lehetne a várból kihozni a szent koronát, amelyre feltétlenül szüksége volt a terve megvalósításához. Megbízta tehát az udvarhölgyét, hogy hozza el a koronát a várból.
1440. február 21-én vagy 22-én az özvegy királyné fiúgyermeknek adott életet. A megszerzett koronával tizenkét héttel késõbb, Székesfehérváron megkoronázták a csecsemõ V. Lászlót, de a valódi hatalmat mégis Ulászló szerezte meg.
A magyar korona 1440-ben Ausztriában, III. Frigyes német királyhoz, a késõbbi császárhoz került "megõrzésre". Frigyes azonban még 1453-ban sem szolgáltatta vissza, pedig erre a Bécsújhelyen kötött egyezségben kötelezettséget vállalt. Végül csak Mátyás király tudta visszaváltani 1463-ban, 80 000 magyar aranyforint lefizetése ellenében. Mátyás miután megkoronáztatta magát az ország szent koronájával, törvényt is hozott annak õrzésérõl.
A II. Ulászló királlyá választásakor hozott rendelkezések már konkrétan szabályozták, hogy ki és hol õrizze a koronát. Ezek alapján 1492-ben olyan határozat született, hogy az ország prelátusai és bárói közül választott személyek õrizzék mindig a visegrádi várban, amelyet egyúttal átadtak a mindenkori koronaõröknek.
Ekkor vált szét a fellegvár és az alsóvár kormányzása. Ugyanis az alsóvár - a palotával együtt - a király magánbirtoka maradt, így az élén álló udvarbírónak volt alárendelve. A fellegvár várnagyát viszont az országgyűlés által kinevezett koronaõrök jelölték ki.
A mohácsi csata után Perényi Péter koronaõr a koronát saját várába, Füzérre menekítette. Az általa elhagyott visegrádi várat 1526-ban az ide menekült környékbeliek és a márianosztrai pálosok védték meg a töröktõl. Az erõsség ezek után Szapolyai János birtokába került. Az õ, 1526. november 11-én történt koronázása után Perényi Péter hamarosan átállt Ferdinánd király hűségére, és a koronát is új ura rendelkezésére bocsátotta. Ferdinánd 1527 nyarán hadjáratot indított János király ellen, hogy a korona mellé az országot is megszerezze. Ekkor Nádasdy Tamás elfoglalta számára Visegrádot, Szapolyai az ország keleti felébe szorult vissza. Ezek után már sor kerülhetett 1527. november 3-án a Habsburg uralkodó székesfehérvári koronázására. A szertartás után a koronát még egyszer utoljára visszavitték a visegrádi várba. Õrzését újra Perényi Péterre és az újonnan választott Báthori István nádorra bízták. Perényi azonban hamarosan megint elvitte innen az uralkodói jelvényeket, most másik várba, Siklósra. Amikor aztán 1529-ben a török elõl Patakra indult, János király híveinek fogságába esett, akik a koronával együtt átadták Szulejmán szultánnak. A koronát Szulejmán adta vissza Szapolyai Jánosnak, aki késõbb Erdélybe vitette.
1532 tavaszán János király serege ostrom alá fogta a visegrádi várat. A fellegvárat Kozár Miklós várnagy átadta Pestyéni György országbírónak és Athinai Simon budai várnagynak, illetve udvarbírónak. Az alsóvárat egy ideig még tartották Ferdinánd spanyol zsoldosai, de júniusban ezek is elszöktek.
János király halála után, 1540 õszén Leonhard Fels, Ferdinánd hadvezére megindult Buda ellen. Útközben, októberben ostrom alá fogták Visegrádot: az alsóvárat tíz napi harc után be is vették, de a fellegvárral nem boldogultak. Buda sikertelen ostroma után novemberben visszafordultak, és Vác elfoglalását követõen újra hozzákezdtek a visegrádi fellegvár megvívásához. A 250 fõnyi õrség több napi küzdelem után, a szabad elvonulás feltételével adta fel az erõdítményt. A Budára vonuló várkapitányokat árulásukért Fráter György a Csonkatorony börtönébe záratta.
1541-ben Buda, 1543-ban pedig Esztergom is a török kezére került. 1544-ben Mehmed budai pasa és az esztergomi bég, a török várat õrségét összevonta Visegrádot fogta ostrom alá. Miután ágyúikkal sikerült ledönteniük az alsóvár lakótornyának déli sarkát, a várnak ez a része megadta magát. A fellegvár õrsége Amadé Péterrel az élén mindaddig kitartott, amíg az ivóvizük el nem fogyott. Mivel sehonnan sem érkezett segítség, végül feladták a reménytelen harcot. A török szabad elvonulást ígért, de szószegõ módon lemészárolta a védõket. A pasa néhány sebesültet megmentett, köztük Amadét is, ám fogolyként Isztambulba küldték õket. A török végvárrá vált Visegrád új lakói a várfalak között telepedtek le. Az alsóvár területén jött létre a település központja. Ennek lakói már 1570-ben kizárólag mohamedánok, vagy katonai szolgálatban álló görögkeleti vallású délszlávok. A tizenöt éves háborúban - 1595 kora õszén - Esztergom bevétele után, a Mátyás fõherceg vezetése alatt álló keresztény sereg, Pálffy Miklós és Aldobrandini vezetésével ostrom alá vette a visegrádi várat. A fellegvárral szembeni hegyre nagy erõfeszítéssel, lovak helyett 400 emberrel 12 ágyút vontattak fel, amelyek két napon át eredményesen lõtték a várat. Szeptember 12-én Piri aga várparancsnok, beleegyezve az Aldobrandini szabta feltételekbe, megadta magát.
1601-ben megkezdték a vár kijavítását. Az 1602.és az 1604.évi országgyûlések Bars, Trencsény és Pozsony megyék népeibõl közmunkát rendeltek ki, hogy a várat védhetõvé tegyék. A munkák befejezése után, 1605-ig Altheim zsoldos serege õrizte, de ebben az évben harc nélkül megadta magát. Khodsa Murat pasának.
A felszabadító háború idején, 1684-ben, a Buda ostromára készülõ Lotharingiai Károly vette ostrom alá Visegrádot. A 11 000 gyalogosból és 7000 lovasból álló sereg elõször a várost foglalta el, majd rövidesen megadta magát a vár õrsége is. Az erõdítményt Ludvig Marsigli Alajos gróf kezdte meg: kitisztították és vízzel töltötték fel a ciszternákat. Marsiglit közben áthelyezték, és így a már csaknem befejezett munka megakadt.
1685-ben a törökök megtámadták elõször a várost, majd hamarosan a várat is. Ezt ekkor már Bischoffschausen õrnagy védte, aki egy ideig hõsiesen kitartott, de a harmadik ostrom után, belátta tarthatatlan helyzetét, szabad elvonulás feltétele mellett meghódolt.
Az 1686. évi hadjárat alkalmával, Buda felszabadítása után, Visegrád is a keresztény seregek kezébe került. Miután a következõ években a császári csapatok a törököket Temesvár és Belgrád vidékéig szorították vissza, és Esztergomot, illetve Érsekújvárt megfelelõ õrséggel szerelték fel, a visegrádi vár feleslegessé vált. Az épületet kiürítették, majd a falakat megrongálták..

Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php