2012. március 27., kedd

Kutyavár, Érd

Érd város északi részén a családi házak között bújnak meg
egy kicsi várrom, csekélyke maradványai. Könnyű megtalálni,
hisz a róla elnevezett Kutyavári úton van, a régi 70-es főúttól
egy szűk kilométerre. A legenda szerint Mátyás király építtette
vadászkutyái számára, innen kapta az nevét. Azonban ez nem
bizonyított, sőt valószínűleg Mátyás korában már állott a kis
erősség, hisz 1417 ben már említi egy oklevél. Most hogy ezt így
kiveséztem, vessünk egy pillantást a mai állapotára...


Egy dombnak sem nevezhető kiemelkedésen állt a kis vár, ami már
fénykorában sem jelentett komoly véderőt, inkább csak egy megerősített
kastélynak képzeljük el..


A kis dombocska valószínűleg mesterséges feltöltés, legalábbis gyanúsan
szabályos formája van. És a föld alól előtűnő sziklák is erre engednek
következtetni..


A vár északi,és keleti oldala sajnos bozótossal borított, valamilyen
meggondolásból nem irtották ki a növényzetet...


Egy eredeti falmaradvány az északnyugati oldalon...


És a már korántsem eredeti, helyreállított délnyugati faltöredék...


 Próbáltam utánajárni mi célból lett felerősítve a falra az a piros háromszög.
Nos némi nyomozás árán kiderítettem, hogy szerepe igen prózai. Egy időben,
mikor még volt pénz rá, itt rendezvényeket is tartottak. Akkoriban erre a
háromszögre erősítették Mátyás-király címerét. Talán jobb lenne leszedni
onnan, ne csúfkodjon a falon..


A délnyugati fal alapkövei még kilátszanak a földből...


Hogy ennek a faragott kőnek mi volt a funkciója? Hmm... nos,nem tudom.:)


Ezen a sík terepen állott egykor a vár...


Sajnos az évszázadok során a vár köveit szinte teljesen elhordták a
környező építkezésekhez. Alig maradt egy-két hírmondó belőlük..


A délkeleti fal alapkövei is felfedezhetők itt-ott a bozótosban..


Valószínűleg a lépcső kövei is a falakat erősítették egykor...


Nem tudni miért, de 1936-ban Diósd,és Érd település közösen állított
itt, a vár területén egy Országzászlót..


Sajnos a zászlórúd mára eltűnt.. csak a talapzat áll még ma is...


Sok látnivalót sajnos nem jelent, de ha Érden jár valaki, mindenképpen
érdemes egy kis sétát tenni ide a hajdani Kutyavár romjaihoz...

1966-ban még ennyit láthattak volna...


Manapság azonban már be kell érni ennyivel a látogatóknak...


Végezetül a vár alaprajza... sajnos jobbat nem találtam..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


És egy madártávlati kép a csekélyke romokról...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php






Kutyavár története:
Rajz: Ribar Ilona
Állítólag Mátyás király vadászemberei részére, vagy az Elbenyi testvérek várának épült. Azonban már Zsigmond király uralkodása idején gyakran elõfordul a diósdi vár Szent Bertalan-templomával, melyek minden bizonnyal a Kutyavár helyén voltak.
E vár a XIV. század elején még nem állt, mert amikor 1318-ban Károly Róbert király Érdet - amely azelõtt bizonyos Lipót, ennek halála után pedig fia Werner birtoka volt - Tisza nevû tárnokmesterének adományozta, a várról vagy erõsségrõl említés nem történik. Az 1316-ban kelt oklevél is "poss Dius" néven nevezi. A budai káptalan az 1417. évben viszont azt bizonyítja, hogy Csevi Sáfár István fiai Miklós és János, Fedemesi János fia Miklósnak zálogosították el Diósdnál levõ erõsségüket "poss Gyod cum castello et orto lapidies et ecclesiis", amely ugyancsak zálogban egykor Szenterzsébeti Mikch bán és felesége kezén volt. Csevi Miklós és fia László a diósdi várat és birtokot 1426-ban elõbb zálogba, majd 1429-ben 1500 forintért végleg Csapi Andrásnénak adták el. 1430-ban "Castellum dyod" alakban fordul elõ, és ekkor említik az innen Budára vezetõ utat. Mátyás király 1461-ben kiadott oklevele szerint a diósdi egész birtokrészt - amely a néhai Setétkúti András fiai Lászlóé és Miklósé volt, továbbá Kõkert (Kwkerth) pusztát, a benne levõ Szent Bertalan-egyházzal és a vár alakban épült udvarházzal együtt, amely a néhai Csapi Andrásé és feleségéé, majd Setétkúti Lászlóé volt - de az utóbbi magtalan halálával reászállott -, Héderváry Imre országbírónak adja.
Érd a XVI. század elsõ negyedében Sárkány Ambrus tulajdona volt. A mohácsi csatavesztés után a község is török hódoltsági terület lett, melynek birtokosa Hamzsa (Hamza) bég volt, aki itt lakott és a közeli Duna-parton egy palánkvárat is épített.
A hagyomány szerint a két várat alagút kötötte össze. A vár ellen 1684-ben Károly lotharingiai herceg 1000 gyalogossal és 1500 magyar lovassal intézett támadást, rövid ostrom után elfoglalta, majd lerombolta.
Az azóta is romokban heverõ vár köveit a lakosság építkezéseihez széthordta, majd a XIX. században a birtokos gróf Wimpffen a megmaradt anyag felhasználásával erdészházat építtetett.

2012. március 20., kedd

Csővár

Váctól keleti irányban haladva, nem egészen 20 km-t autózva
értük el Csővár települést. A faluban a Rákóczi utca végéig még
autóval folytattuk utunkat. Ott, a falu keleti szélén azonban leparkoltunk
a várhegy lábánál, hogy onnan gyalogosan folytassuk a várhódító
utunkat..


A jobbra kanyarodó föld úton indultunk el a romokhoz. Hamarosan
egy kis patak állta utunkat,ami csak úgy egyszerűen keresztül folyik
az úton. Ám könnyedén átugorható, nem éreztük a híd hiányát.
Minden kereszteződésnél balra tartva, az iramtól függően kb húsz
perces gyaloglásra számíts fel a romokig. Nem túl megerőltető séta
ez, mert az út nem vészesen meredek. A 349 méter magas mészkő
csúcs tetejére érve megpillantottuk a vár maradványait..


Felfelé haladva tulajdonképpen megkerültük a várat, így annak nyugati 
oldalához érkeztünk. Ez volt a leggyengébb oldal, mivel a várat három 
oldalról a meredek hegyoldal is védte. Nyugatról viszont lankásabb, ezért
a védelem érdekében itt jobban meg kellett erősíteni. Jól látható a domb
oldalán az emberi kéz nyoma..


A falak előtt egy széles sáncot alakítottak ki, ami megnehezítette a falak
ostromát. Ez a sánc még most is jól látható...


A vár legmagasabb épülete a nagy torony az erősség nyugati oldalát
volt hivatott védeni.. Sajnos már csak a délnyugati sarka áll több emelet
magasan...


Valószínűleg ez a fal töredék a kaputorony része lehetett...


Az ÉNY-i nagy bástya is a gyengébb nyugati oldal erősítését szolgálta..


A nagy rondella viszonylag jó állapotban élte túl az évszázadokat..


Nem volt ilyen szerencsés a vár déli fala. Sajnos szinte teljesen eltünt,
csak az alapjait lehet felfedezni itt-ott az aljnövényzetben...


A várudvaron még ma is jó állapotban van azonban a téglával körbe
falazott ciszterna..


Az északi oldalon gazdasági épületek állhattak.. itt volt a konyha is..


Valami csoda folytán megmaradt ez a faragott vízelvezető vályú, ami
a konyha szennyvizét vezette a várárokba..


Ez talán a vár ÉK-i sarkában lévő kápolna maradványa lehet..


Az udvar keleti részén egy beomlott pince nyomai fedezhetők fel...


A vár keleti falából viszonylag hosszú szakasz áll még...


A keleti szárny udvari falának maradványa ma a vár messziről is jól
látható jellegzetessége..


A külső várfal, és a belső vár között egykor mély várárok húzódott.
Ezt azonban már szinte teljesen feltöltötte a törmelék..


A keleti oldalon a sziklák peremén állt egy figyelő bástya is.
Sajnos ebből se sok maradt ránk..


A vár déli oldala alatt a hegyoldalban egy kis természetes barlang
bejáratát fedeztük fel..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
Ahová természetesen nekünk be is kellett másznunk..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
De hamar rájöttünk, hogy ez a barlang már lakott.. hát nem maradtunk
sokáig..


Elindultunk hát vissza a vár északi fala mentén..


Ez valószínűleg egy lőrés lehetett...


Vissza értem a nyugati rondellához..


Az egykori kaputoronynál köszöntünk el a vártól...


Csővár egy kellemes élmény lehet minden várbarát számára. Nem nehéz
megközelíteni, tehát akár kisgyermekekkel is bátran fel lehet látogatni
egy kirándulás erejéig...


Végezetül íme a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


És egy szép légi felvétel a várról..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Csővár helyzete a térképen, és szomszédos várai..


Csővár rövid története:
Forrás: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_grafikak.php?betuazonosito=C&azonosito=2529&gkatazonosito=4666
A Cserhát hegység déli lábánál található Csővár községétől északnyugatra emelkedik a 394 méter magas, meredek terméskősziklát koronázó szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár.
Valószínűleg a tatárjárás pusztításai után IV. Béla ösztönzésére emeltette a környező vidék földesura, a Zsidó nemzetség. A 14. század elején Csák Máté fegyveresei megostromolták és lerombolták , újjáépítésére csak jó száz esztendő múltán került sor. A Csői-Nézsai nemesi família összefogva a felvidéki területeket megszálló cseh huszitákkal, valóságos rablótanyává változtatták a hegyi sasfészket, innen indítva rablóportyáikat a környező települések ellen. Még Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt is állandóan panaszkodtak erőszakos uraira, így 1470-ben maga az uralkodó nevezte `hűtleneknek` Nézsai Lászlót és Jánost. Gaztetteiknek csak az vetett véget, hogy 1474-ben fiúutód nélkül hunytak el, így birtokaik visszakerültek a királyi Kamara kezelésébe.
1486-ban Hunyadi Mátyás törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta oda sok más uradalommal egyetemben, ezzel akarván biztosítani, hogy mint az ország leggazdagabb földesura, biztosítva legyen a trón megszerzésére az esélye. Halála után azonban a felbátorodott főnemesek sorra kaparintották meg János herceg várbirtokait, így Csővárt 1496-tól Ráskai Balázs báró mondhatta a magáénak. A dúsgazdag főúr, aki 1498-tól királyi tárnokmester hivatalát viselte, reneszánsz stílusú átépítéseket végeztetett a várban, amit így kényelmes lakópalotává változtatott. Ez jelentette Csővár virágkorát, amit a 16. században rövidesen a pusztulás követett.
Csővár erőssége két részre osztható, külső- és belsővárra. A külsővár 110 x 60 méteres területet foglalt magába, míg a belsővár maradványa megközelítőleg 36 x 25 méter nagyságú. Három oldalról 10 méter széles, részben sziklába vésett szárazárok, míg a negyedik déli oldalon meredek, szinte függőleges, 100 méter mélységű szakadék védelmezte a támadóktól. A 16. század első felében létesítették a külsővárat, melynek legjelentősebb védőműve a 20 méter átmérőjű ágyúrondella. Az elpusztult kaputornyon belépve a déli falszorosba érkezünk, aminek jobb oldalán tátong a szakadék. Megkerüljük a belsővárat, aminek kapuja valószínűleg a keleti oldalon nyílt, de még nincs feltárva. A keleti palotaszárny kőfala még több méteres magasságig áll, falában nagyobb üregek jelzik az egykori ablaknyílásokat. A mindent elborító növényzetben nehéz felismerni az egyes épületeket, a legtöbből - köszönhetően a környékbeli lakosok és a földesúr nagymértékű bontásainak - csak az alapfalak maradtak meg. Az északi és a déli oldalon gazdasági helyiségek, míg a délnyugati sarkon egy négyszögletes 1,8 méter falvastagságú, 5 x 3,5 méter belső szoba méretű háromemeletnyi magas torony csonkja mered az égbolt felé. A belsővár udvarán téglával kifalazott 4 méter átmérőjű, ovális ciszternát vágtak a sziklába az egykori mesterek.
Buda 1541-es elfoglalása után a megszállás veszélye egyre közelebb került a nógrádi területekhez is. Földesura, Bebek Ferenc báró igyekezett a tüzérségi fegyverekkel vívott hadviselésnek ellenálló módon megerődítetni, ekkoriban létesítették a kerek ágyúrondellát is a külsővárban, de ennek ellenére sem képviselt már jelentősebb katonai értéket a királyi végvárrendszerben. 1544-ben Nógrád, míg két esztendő múltán Szanda is a pogányok hatalmába került, így a csővári keresztény vitézek két tűz közé szorultak. 1550-ből még ismeretes a csővári kapitány írásos jelentése Habsburg Ferdinánd királyhoz, amit a kémei és a foglyul ejtett törököktől szerzett a hadi helyzet alakulásáról.
A következő esztendőben aztán Csővárat is megrohanták és elfoglalták a hódítók. Rövid ideig még lakták az épületeit, amiről a régészeti feltárás során fellelt használati tárgyaik is tanúskodnak, de a hódoltság északabbra tolódásával a sorsára hagyták. A pusztuló maradványait az 1730-as években a Prónay família részben lebontatta, hogy köveiből új barokk kastély létesíthessen Acsa község belterületén. Az 1950-es esztendőkre már végső romlásba jutott a középkori vár, de lelkes helybeli kezdeményezéssel az uolsó órákban megmentették a leomlani készülő öregtorony csonkját, aláfalazva az objektumot. Ekkor került sor a várrom területének megtisztítására, az udvar közepén lévő ciszterna vizsgálatára, amelyből szépen faragott reneszánsz kőtárgyak kerültek elő. A leleteket a penci falumúzeumban helyezték el. Sajnos a lelkesedés később alábbhagyott, így napjainkra ismét visszahódította a természet a csővári romokat, melyeknek szakszerű feltárása és megóvása a jövő feladatai közé tartozik...