2012. május 30., szerda

Visegrád, Királyi palota

Visegrádon sok látványosság található. Voltunk fenn a
fellegvárban, megnéztük a királyi várat, benne a Salamon
toronnyal, és most elérkeztünk a királyi Palotához is. Ez
csupán néhány percnyi sétára van a Salamon toronytól.
Ugyan elég borsos belépőt szednek, de ha már itt jár az ember,
nem szabad kihagyni ezt sem. A palotát Károly Róbert kezdte
építtetni,hogy ne kelljen családjával a katonák tivornyázását
hallgatnia a várban. De épp ennek köszönhette,hogy a lazább
őrségnek köszönhetően épp itt nyílt alkalma Zách Feliciánnak,
hogy rátámadjon a királyi családra. A palota eleinte csak egy-két
épületből állt, aztán az évszázadok során egyre bővült,szépült,
míg a török megszállás vetett véget a fénykorának. 
A kapun belépve a nagy fogadó udvarra érkeztünk, ahol rögtön
elrabolta tekintetünk a fő épület fehérlő monstruma..


A nagy udvar jobb oldalán az egykori kiszolgáló épületek
maradványi állnak, de ezek felújítása még várat magára..


A három emeletes négyzet alaprajzú főépület mellett egy
márvány lépcső vezetett fel a Kápolna előtti kisebb udvarra..


A palota belsejében díszudvar lett kialakítva...




Aminek a közepén állt a híres Herkules kút.. Ma ennek a
másolatát láthatjuk itt...


Az eredeti kút maradványait a palotában lévő múzeumban
csodálhatjuk meg...


A díszudvar körül hangulatos kerengő épült ...


 és ugyan így volt ez a második emeleten is..


Erről a körfolyosóról lehetett bejutni a királyi lakosztályba is..


A palota északi oldala mellett aprócska virágos kert bújt meg..


Innen tovább sétálva jutottunk a fűszer kertbe. Ezt azért
alakították ki,hogy a királyi szakácsnak ne kelljen folyton
a fűszerészhez szaladgálni.. itt nemcsak fűszereket,hanem
gyógynövényeket is termesztettek..


Mellette egy sokkal nagyobb gyümölcsös kert lett telepítve,
hogy friss gyümölcs is kerüljön a király asztalára..


Ha már a kertben jártunk, belestünk egy pince ablakon is, 
vajon mit rejtegetnek ott..


Bizony, rengeteg ásatásból származó leletet láttunk,
ládákba tárolva..


A kert után a kiállító termeket jártuk végig. Ízelítőnek
egy gyönyörű cserépkályhát mutatok ezekből..


Elérkeztünk az egykori nagyteremhez..


Amit hatalmas Dunára néző ablakok tettek világossá...


A palota ÉK-i sarkában bujt meg a fürdőház. Ez a maga
idejében páratlanul modern volt a padlófűtésével, hideg,
meleg folyóvizével..


A fürdőház mellett még egy kis rejtett udvart találtunk, 
aminek ez a márvány falikút az ékessége..


Egykoron királyok könyökölhettek itt...


Erről az udvarról egy kis folyosó vezetett egyenesen a
kápolna királyi páholyába..


Ebből a VIP páholyból kitűnő rálátás nyílt a főoltárra..


A kápolna kívülről...


A kis templomot egy keskeny sikátor választja el a hegyoldaltól..


Hát nem gyönyörű? :)


Elégedetten búcsúztunk a Királyi palotától.. ez tényleg
megéri a belépőjegy árát. Mindenkinek szívből ajánlom,
hogy ha Visegrádon jár, semmiképpen ne hagyja ki!


Végül szokásomhoz híven, a palota alaprajza....


 és egy szép légi felvétel a Palotáról...



  
A királyi Palota története:
A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt.
Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király.

Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt. E mellé a palotarész Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.

A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.  .
Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei  díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart  átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertben  új  teraszokat képeztek ki.

A kápolnában is megtalálható volt az itáliai reneszánsz stílusában alkotó szobrászok kéznyoma. Aranyozott carrarai márványból alkották meg a kápolna új tabernákulumát, és számos faragvánnyal díszítették a templomot, ami közül egy vörösmárvány dombormű, az un. Visegrádi Madonna ma is megcsodálható.

A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír. Később a XVI. század közepén Oláh Miklós Hungária című művében emlékezik meg az épületről. A palotát a török-kor idején elhanyagolták, és a XVIII. századra szinte teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték, és még abban is kételkedtek, hogy valóban létezett az Oláh által megírt formában.
A palota helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtető király hozzájárult, úgy a felújításon a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott - Schulek Jánostól Héjj Miklóson át Szőke Mátyásig.
A sokszor évtizedekig akadozó rekonstrukció a millennium közeledtével kapott új lendületet, és 2000-re elkészült az ÉK-palota és a Herkules-kút rekonstrukciója. A palotán belül a kiállítótermek és a kőtár a különböző korokból származó emlékeket mutatja be. 

Továbbá egy izgalmas videó a Palota történetéről...
Katt. a linkre:
 

2012. május 21., hétfő

Visegrád, Alsóvár

Visegrád... Dunakanyar... Hazánk egyik legszebb ékköve.
Itt emelkedik a Duna fölé az egyik legszebb várunk, a Visegrádi
fellegvár, amit szerintem mindenki jól ismer. Ezt a gyönyörű
várat egy völgyzáró fal kötötte össze a hegy lábánál épült kisebb,
Királyi székhelyül szolgáló várral. Ezt az erősséget kerestem fel
ezúttal.


A magas északi völgyzárófalat két őrtorony is erősítette a
hegy oldalon..


A vár turistáktól elzárt keleti fala..


És egy elfelejtett kis ajtó ami innen a várba vezetett...


A északi kaputorony alatt egy kis udvarra érkeztünk..


A bejárati kapu felett királyi címer díszeleg...


A várudvaron lévő ciszterna Mátyás idején készült. Ekkoriban temették be a keleti
oldalon kialakított felső teraszon lévő kutat.


A vár fő épülete a hatalmas, ötemeletes, hatszögletű lakótorony. Ennek hatodik szintje,
egy fedetlen védőterasz volt..




A tetőteraszról a tornyot körülölelő faszerkezetű erkélyfolyosóra lehetett kilépni...


Az emeleti szinteket díszes, oszlopos bélletű ikerablakok világították meg..


Az erőd nyugati fala...




Aminek sajnos ma már csak egy rövid szakasza áll...




A nyugati fal előtt Mátyás idejében egy ágyúteraszt alakítottak ki...




Az ágyúterasz támfala kívülről..


A nyugati falhoz további építmények is csatlakoztak, ám ezeknek mára csak az 
alapjai maradtak meg..


Egy beomlott pince nyomai...


Itt mindennaposak a turistákat szórakoztató előadások..


Elindultunk a vár déli oldalát őrző kapu felé...


A déli kapu tetejéről is készítettem néhány fotót...


A vár déli oldalán is húzódott fal a Dunától, de ez a fal nem ért fel a Fellegvárig. Csupán
a hegy egy magasabb sziklás részéig építették fel..


A déli fal alapkövei belevesznek az aljnövényzetbe...


A déli kapu kívülről, a még álló falszakasszal..


És itt búcsút is vettünk az Alsó-vártól, hogy folytassuk utunkat a Királyi palota felé.


Végül a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


És egy szép légi felvétel az Alsó-várról és a Salamon toronyról...
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php




A Visegrádi Alsó-vár története:
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
A tatárjárás tanulságai és egy újabb mongol támadás tervérõl keringõ hírek 1247-ben arra ösztönözték IV. Bélát, hogy az ország nyugati felét védõ Duna vonalát modern kõvárakkal erõsítette meg. Ekkor kezdõdött az új visegrádi vár építése.
Az alsóvár építési központjának pontos meghatározására nincs adatunk, de valószínûleg a munka befejezésére utalhat, hogy IV. Béla 1265. októberében már Visegrádon tartózkodott.
A fellegvárat egy hosszú, két õrtoronnyal megerõsített völgyzárófallal kötötték össze a Duna partján épült négyzetes toronnyal. A Duna-parti toronytól egy második völgyzárófal is elindult, de az jóval gyengébb volt, nem épültek rajta tornyok és csak a várhegy alsó sziklájáig nyúlt. A völgyzárófalakon vezetett át az országút, amelyet az északi falnál kaputorony, a délinél pedig egy egyszerûbb kapu zárt le. Az alsóváron belül egy - a korszak közép-európai építészetében szinte egyedülálló - hatalmas hatszögletû lakótorony emelkedett. Az alsó öt szintjén egy-egy lesarkított téglalap alaprajzú terem helyezkedett el, amelyek gerendafödémjeit oszlopok tartották. A hatodik szint fedetlen védõterasz volt, amelynek falait pártázatos gyilokjáró koszorúzta. A tetõteraszról a tornyot körülölelõ faszerkezetû erkélyfolyosóra lehetett kilépni. A földszintnek és az elsõ emeletnek külön-külön bejáratai voltak, amelyek a védett keleti oldalról nyíltak. Az elsõ emeletrõl indult a felsõ szinteket összekötõ lépcsõ, amelyet a torony déli sarkában helyeztek el. A támadásnak jobban kitett északi oldalt tömör sarkantyú védte. A második és ötödik szint közötti termeket nagy, oszlopos kandallók fûtötték és a keleti és nyugati falba vágott díszes, oszlopos bélletû ikerablakok világították meg. A lakótorony északnyugati sarkához kis árnyékszéktorony csatlakozott, amelyet a második, harmadik és negyedik szintrõl lehetett megközelíteni.
A vár 1300 után Vencel király, majd Csák Máté kezére került, akitõl Károly Róbert hívei 1317-ben ostrommal szerezték meg. 1323 után, amint a királyi udvar visszaköltözött az ország közepére, jelentõs építkezések indultak a királyi székhellyé emelt Visegrádon. Károly Róbert elõször a vár erõsítését és udvara számára lakhatóvá tételét kezdte meg. Az alsóvár lakótornya körül egy belsõ, négyzetes alaprajzú várfalövet építettek, melynek magasabban fekvõ keleti felén zárt teraszt alakítottak ki. Ezen helyezkedett el a vár kútja és itt állt egy pénzverõház is. Errõl a teraszról vezetett át egy híd a lakótorony harmadik szintjén újonnan kialakított, felvonóhíddal védett bejárathoz. E munkákkal egy idõben a lakótorony belsejét is jelentõsen átépítették. Az elsõ két szintet keresztfalakkal négy, a többi emeletet pedig egy-egy kelet-nyugati irányú fallal két-két helyiségre osztották. Az ötödik szintet fedõ födémet ötsüveges bordás boltozatokkal helyettesítették. A vár átalakítása alighanem 1325-re készült el, ekkor szentelték fel az itt épített Keresztelõ Szent János-egyházat, amely a lakótorony legfelsõ emeletének déli, boltozott terme lehetett.
A következõ években a király a városban is építtetett egy házat magának. Az ebbõl kifejlõdõ palota a XIV. század közepére háttérbe szorította a várat, mint királyi lakóhelyet. Amikor 1355-ben - néhány éves budai tartózkodás után - Nagy Lajos udvara visszaköltözött Visegrádra, már nemcsak a királyi szálláshelyet, de a pénzverõkamarát is a városba helyezte.
Az alsóvárban újabb építkezésekre csak a XV. század végén került sor. Mátyás király korában készülhetett el a lakótorony melletti ciszterna, miután az Anjou-kori kutat betömték. Ekkor építhették fel a belsõ vár nyugati oldalát és délnyugati sarkát övezõ ágyúteraszt. 1492-ben, amikor az országgyûlés a koronázási ékszerek õrzési helyéül szolgáló fellegvárat a mindenkori koronaõrök kezére adta, az alsóvár - amely királyi birtok maradt - a palota udvarbíráinak felügyelete alá került.
A mohácsi csata után a két király Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János - közti harcok során többször is ostrom alá vették Visegrádot. 1527-ben Ferdinánd hívei kezére került. Ekkor a visegrádi viceprovison (aludvarbíró) helyreállította a lakótornyot, amelyet "vízitorony"-nak neveztek. Ezért a királytól nemességet és birtokot kapott.
1532-ben János király emberei szállták meg Visegrádot. Az alsóvár spanyol védõi ekkor a fellegvár feladása után még több hónapig kitartottak. 1540-ben újra Ferdinánd seregei ostromolták sikerrel az alsóvárat, majd néhány hónappal késõbb bevették a fellegvárat is.
1544-ben a törökök kezdték meg Visegrád ostromát. Tüzéreiknek sikerült az alsóvár lakótornyának déli sarkát leomlasztaniuk. A leszakadt hatalmas faltömb kidöntötte a belsõ vár déli falát is, ezért a védõk feladták a reménytelen küzdelmet. Hamarosan elesett a fellegvár is., Visegrád fél évszázadra török kézre került. A törökök nem állították helyre a romos falakat, csak beköltöztek közéjük. A kicsiny török kori település itt, az alsóvár falai között és mellett jött létre. Lakói jobbára katonák és családtagjaik voltak. Az alsóvár külsõ és belsõ részén számos hevenyészett fa- vagy paticsházat emeltek. 1595-ben foglalták vissza várat a keresztény seregek, de csak 1605-ig maradt kezükben. Az újabb török uralom ezután egészen 1684-ig tartott. Bár 1685-ben rövid idõre újra török kézre került Visegrád, 1686-ban végleg felszabadult. Ezzel azonban végképp el is veszítette katonai jelentõségét.
A magyar mûemlékvédelem elsõ nagy vállalkozásainak sorába tartozik a Salamon-torony 1871-82 között folyó helyreállítása, amelyet a korszak legnevesebb építésze és mûvészettörténésze: Schulek Frigyes és Henszlmann Imre vezetett.
Lux Kálmán, aki 1916-22 között irányította a torony helyreállítását, már az eredeti maradványok megóvását tartotta elsõdleges célnak és ahol lehetett, ott a középkori forma minél hitelesebb visszaadására törekedett.
1927 után a helyreállítások vezetését Schulek János, Schulek Frigyes fia vette át. Õ tárta fel és egészítette ki a Duna-parti tornyot és a hozzá csatlakozó várfalakat.
Héjj Miklós ásatását követõen, kisebb renoválási munkák után csak 1959-64 között Szanyi József, majd Sedlmayr János tervei szerint készült el a lakótorony. Ezt követõen került sor - Szõke Mátyás feltárásai után - a keleti terasz alá kiszolgáló épület építésére és a belsõ várfalak konzerválására.
Az alsóvár helyreállítási munkái továbbra is folynak, a kaputorony, valamint Oltai Péter tervei szerint a völgyzárófalak az utóbbi években készültek el.