2013. december 28., szombat

Csábrág vára

Csábrágvarbók község temploma mellett indul keleti irányba egy kis
műút, ki a faluból. E kis műút végén, egy jelzés nélküli földút indul DNY-i
irányba a vár felé, de ennek olyan vacak a minősége, hogy egy kis idő után 
autónkat kénytelenek voltunk hátrahagyni, és gyalogosan folytatni utunkat.
A mi tempónkkal ez kevés híján egy órás gyaloglást jelentett a szűnni nem 
akaró, hosszú kanyargós erdei úton...

Míg végre elértük a hűs vizű Varbók patak medrét, ami azt jelentette,
megérkeztünk. Átkelve a patakon egy tágas tisztásra értünk, ami egykor
egy falu volt. Itt pillantottuk meg először a fejünk felett 300 méterre
magasodó várat..

A faluból nem sok maradt.. eredeti házai mind eltüntek. A Koháryak
sírboltja küszködik még az idővel, de sajnos már nagyon rossz állapotban..

A sírhely mögött, a hegyoldalban egy elhagyott pince ajtaját fedeztük
fel...

Sok jó bor érlelődött hűvös falai között... ma már üresen tátong..

Miután erőt gyűjtöttünk, elindultunk az utolsó meredek kaptatón
fel a várhoz. Rövid, de annál meredekebb ösvény vezetett fel a romokhoz.
Persze van ennél lankásabb út is, de az lényegesen hosszabb. Na meg
az túl egyszerű lett volna. A lényeg, hogy hamarosan ott álltunk a vár
bejárata előtt..

A várkapu előtt mély árok vágta el az érkezők útját, melyen csak a 
felvonóhídon át lehetett tovább haladni. Ma már ennek helyén egy 
fahíd áll...

Ha a rossz szándékkal érkező be is jutott ezen a kapun, itt még korai
volt az öröme. Rögtön a kapuval szemben ágyúkkal találta szembe
magát...

És egy újabb kaputorony következett, mely alatt végre az alsó-várba 
érkezhetett..

Az alsó várudvarra érve az első, amit megpillantunk, az a felső vár
hatalmas ágyú-rondellája..

A kaputorony belső oldala...

A felső vár gyakorlatilag egy szikla csúcsra épült. Ennek délnyugati 
oldalához épült ez a robosztus épület, ami békeidőben valamiféle
raktár, illetve gazdasági épület volt, de védelmi célra is kiválóan
alkalmas lehetett..

A rendelkezésünkre álló alaprajzok szerint itt egyszerű várfalaknak
kéne állniuk. Ezzel szemben jól látható, hogy ezen a falon nagy, boltíves
ablakok sorakoznak. Számomra ez azt jelenti, itt a déli oldalon is álltak
épületek az alsó várban.. bár lehet, hogy tévedek...

Az alsó vár keleti oldalán lévő falszorosban sétáltunk tovább..

A csonka öregtorony még így romosan is impozáns látvány, ahogy
fölénk magasodik..

A keleti oldalon lévő falszoros egy hatalmas bástyával lett lezárva
a vár ÉK-i csücskében. Sajnos fala már ennek is kidőlt.. de az ideiglenes
tető arról árulkodik, hogy állagmegóvó munkák folynak a területén.. 

Bizony van még feltárandó terület bőven, mint a föld alól épp
csak kilátszó boltív is mutatja...

A keleti oldal után elindultunk a nyugati falszorost is megismerni..


Ez a kaputoronytól indul el északi irányba...

Elhalad a felső vár nyugati oldalát erősítő nagy bástya mellett...

Míg el nem éri a felső vár északi végét...

Ahol aztán félkör ívben egy nagyobb udvart képez. Innen lehet a 
felső vár udvarába bejutni..

De mielőtt oda beléptünk volna, megakadt a szemem egy kis 
érdekességen. Falba fúródott ágyúgolyók. Találkoztunk már ilyennel
Füleken a felső vár falában. Most már bizonyos, hogy ezek a golyók
nem véletlenül kandikálnak ki a falból. Úgy tűnik, itt a felvidéki 
váraknál ez valamiféle szokás lehetett.. Hogy üzenet volt-e vagy inkább
babonából építették a golyókat a falba, ezt nem tudom...

A felső várban két udvar is lehetett. A nagyobbik a erőd északi végében
állt..

Erről az udvarról nyíltak a bástyák nyugatra és keletre is...

Természetesen bementünk a lefedett keleti bástyába is körülnézni.
Jól látható, hogy a többszintes épület egyik szintjén ágyúállások, míg 
feljebb nagyobb ablakok voltak. Ez a bástya északi oldala belülről..

A nagyobb várudvart valószínűleg egy boltíves folyosó kötötte össze
a fentebb lévő kisebbik udvarral..

Itt pompás, hatalmas palota épület állt, nagy ablakokkal, tágas 
termekkel...

Az, hogy a falakon sok helyen a mai napig fennmaradt a vakolat, arról
tanúskodik, hogy a vár viszonylag sokáig használatban volt. A Koháryak
1812-ben helyezték át székhelyüket a Szentantali  kastélyukba, ekkor
gyújtatta fel a várat Koháry Ferenc. Azóta egyre pusztuló rom. Ki tudja,
meddig bírják még ezek a kövek, mikor adja fel az egyre gyengülő fal?

Kár érte.. Sajnos nagy az esélye, hogy ez a boltív már nem éri meg a
következő nyarat...

Tovább sétáltunk az öregtorony felé..

Valahol itt volt a kisebbik udvar, ahol a kút, vagy ciszterna állt..

Megérkeztünk az öregtoronyhoz, a vár legöregebb épületéhez. Mai
formájában kísértetiesen hasonlít a Veszprém-megyei Bátorkő várának
öregtornyára, csak ez lényegesen nagyobb..

A torony tövében különösen tetszett ez a kerek ablak, ami napjainkban
szinte derék magasságban van. De ez csak azért van így, mert az udvart feltöltötte a sok rom, düledék.. 
 Valószínűleg a várkápolna ablaka lehetett. Jó lenne egy feltárás!

Felértünk a vár legmagasabb megközelíthető pontjára. Íme a felső vár
megmaradt falai innen..

Az öregtorony déli oldalán hatalmas, sokszögletű ágyúrondella áll.
Ennek tetejére érkeztünk meg...

Innen valami csodálatos a kilátás. Lábunk alatt terül el a kis Varbók
patak völgye, ahol egykoron a kis falucska élte mindennapjait..

A tisztás, ahol régen a falu házai sorakoztak...

Az alsó vár keleti fala, mely lassan az aljnövényzetbe vész...

Ilyen kilátás nyílik a rondelláról a felső vár keleti oldalára, és a 
falszorosra, a keleti bástyával..

De ami nekem a legjobban tetszett, az a kaputorony felülnézetből.
Itt érzékelhető igazán, milyen magasan voltunk...

Kár, hogy az öregtoronynak csak egy fala maradt állva napjainkra..

Ha ennek is fel lehetne mászni a tetejére, az lenne csak a gyönyörű
kilátás!

Sajnos erről le kellett mondanom, mivel híján voltam mindenféle
alpinista felszerelésnek, és kiképzésnek is.. Így némi nézelődés, 
fotózás maradt még hátra a nagy rondella szebb napokat megélt
boltívei alatt, amiket szerintem már csak a régmúlt dicső emlékei
tartanak még fenn. Kövei kétségbe esetten kapaszkodnak egymásba,
mintha csak az elmúlt fénykorukat várnák vissza..

Rövid pihenőnk után ideje volt elindulnunk le a várból...

Csakhamar már ismét a völgyből csodálhattuk a büszkén fölénk
magasodó gyönyörű várat..

Ezt a várat nem csak a megszállott vártúrázóknak ajánlom, hanem
minden kirándulni szerető embernek. Biztos vagyok benne, hogy 
hozzám hasonlóan, mindenkinek maradandó emlék vésődik a szívébe,
aki megmássza Csábrág büszke falait..
Végül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

És egy gyönyörű légi felvétel a várról...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Megközelítése és szomszédos várai..


Csábrág (Litva) várának története: 
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Ipolyság (Šahy) településtől ÉK-re 23 km-re, Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok) község DK-i határában állnak Csábrág várának tekintélyes romjai. 
A Felsőszemeréd (Horné Semerovce) felől Nagykürtös (Veľký Krtíš) irányába tartó 75-ös főúton haladva, a Magasmajtény (Hrušov) falu felé jobbra beágazó mellékút előtt 200 m-rel buszmegálló található. Itt keresztezi a főutat a Magasmajtényból É-i irányba, Csábrág várába vezető K jelzés. Az erdőkön keresztül vezető, kellemes gyalogút felvezet a várba. 
Csábrágvarbók községből is eljuthatunk a romokhoz a község temploma mellett K felé vezető autóúton, melynek végén a DNy-i irányba vezető, 2,5 km-es jelzetlen földútra térünk. Félórányi gyaloglás után érkezünk az egykori erősség falai alá.
Csábrágot felépítése után egy ideig Litva várának mondták. Ezt az elnevezését a közeli, Litva nevű romvártól kapta, mely tőle DK-re 3 km-re, a Litva folyó kanyarulatában állt, és az 1320-as években pusztult el. A két vár közelsége és azonos neve miatt e korán elpusztult vár adatait a történészek napjainkig tévesen, Csábrág történelmében szerepeltetik.
Az „új” Litva várat feltehetően Károly Róbert építtette Csák Máté halála után, majd 1335-ben a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakucsa váráért. 1342-ben a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól hűtlenség címén elkobozta Litva várát (a későbbi Csábrágot) a másik, romos Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Mária királynő Szécsényi Franknak adta zálogba, de Zsigmond 1387-ben Saskőért visszacserélte, és 1390-ben Jolsvai Leustáknak adta, aki viszont Keselőkőért cserében Pásztói Jánosnak és kazai Kakas Lászlónak engedte át. 1394 óta egyedül a Kakas családé volt. A várat a 15. sz. második felétől kezdve többnyire már Csábrágnak nevezik. Még 1467 előtt Horváth Damján szerezte meg, s e család felvette a Csábrági, ill. a Litvai előnevet. 1475-ben Horváth Damján özvegye Balassa Lászlóhoz ment nőül, s a következő évben sógorával, Horváth Péterrel osztozott meg a vár birtokain. 1511-ben már Fáncsy Orbán volt Csábrág tulajdonosa, aki ebben az évben eladta a várat a hozzá tartozó birtokokkal és néhány falu vámjával 1000 arany forintért Tamás érseknek és az Erdődyeknek. 1517-ben azután II. Lajos király adománya ill. Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett. Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. Itt született fia, a törökverő Pálffy Miklós. Az ellenkirályok alatt Csábrág vára és népe sok zaklatást szenvedett el; 1547-ben Balassa Menyhért a Ferdinándhoz hű Pálffy Pétertől elvette Csábrágot, de gróf Salm királyi vezér 1549-ben visszaszerezte azt Pálffy Péter számára és királyi őrséget helyezett a várba. Pálffy leányával, Katalinnal, Krusich János, dalmát származású vitéz és csábrági kapitány kapta meg a várat, aki megerősítette és többször megvédte a törökök ellen, kik Nógrád, Drégely, Szécsény és más közeli várak elfoglalása után gyakran portyáztak Csábrág felé. Krusich halála után, 1582-ben, özvegye révén Illésházy István, a későbbi nádor birtokába jutott a vár. 1584-ben a bécsi hadi körök Csábrág lerombolásának tervével foglakoztak, azért, hogy helyőrségét a bányavárosokhoz közelebb helyezzék. De a tervvel csakhamar felhagytak, sőt a következő évben Giulio Ferrari olasz építész, Korpona és Bakabánya erődítéseinek tervezője még jobban megerősítette a várat, melyet nagyobb mennyiségű lőszerrel is elláttak. A Bocskai-felkelés alatt 1604. december 28-án, a fejedelem hajdúi bevették Drégelypalánkot, majd ezután Csábrágot is elfoglalták. Illésházy István özvegyének elhalálozásával, 1622-ben, II. Ferdinánd király báró Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak és utódainak adományozta. A felkelések idején Bethlen, I. Rákóczy György, Thököly és II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el a királyhoz mindig hű Koháryak ellenállása után a csábrági várat. Az utolsó felkelés leverése után Csábrág katonai szerepe megszűnt és csak vadregényes fekvésű vidéki kastélyként szolgált a Koháryak nyári lakóhelyéül. A XIX. század elején az utolsó Koháry pusztulni hagyta az ötszáz éves sziklavárat, és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tette át honti uradalma székhelyét s azt választotta állandó lakhelyéül. 
Csábrág várát 1812-ben Koháry Ferenc felgyújtatta és azóta a hajdan híres vár lakatlan rom. 
Csábrág vára több részből áll. A hegytetőn helyezkedik el a palota, melyet a belsővár falai öveznek. Az alsó szinteken hatalmas, négyszögletes bástyák által erődített védőövek húzódnak. A romokat a fák és bokrok részben benőtték, több emeletes falai azonban így is rendkívül látványosak.
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php