2013. november 29., péntek

Korpona városfalai

A Honti határátkelőtől északra haladva az E77-es úton
mintegy 40 km-re érünk Korpona városába. Kis csendes város ez,
noha valaha fontos események színhelye volt, nagy nevek fordultak 
meg falai között. Azon falak között, amikből napjainkra alig maradt
fenn valami. Annyi azért maradt, hogy érdemes legyen egy sétát 
tenni a sok évszázados erődítés maradványai mellett. A magas falakkal
körülvett város nyugati oldalán egy templomerőd állott, melynek
a Kaputornya napjainkban is szép, épségben áll...

A templomerőd sajnos már nem létezik, a kaputorony mellett már
csak az egykori erőd DNY-i tornya árulkodik a védmű létéről..

Igen, sajnos teljesen körbeépítették ezt a tornyot is. Nem volt
szerencsésebb a városfal sem. A még fennmaradt részei többnyire
házak falát képezi, vagy épp kerítésként szolgál napjainkban..

De mielőtt a legépebben fennmaradt falszakaszt vettük  volna célba,
tettünk egy sétát a templomerőd belsejében is...

Gyönyörű, csendes, meghitt.. ha Korponán jársz, ide feltétlenül
térj be!

A templomerőd nyugati oldalán temető terül el. Itt is tettünk egy
rövid sétát, miután megpillantottuk ezt a kissé viharverten is
gyönyörű sírboltot...

Nem derült ki számomra, hogy valami neves személyiség, vagy csak
egy jómódú helyi polgár nyugszik e benne. Sőt, még az sem kizárt,
hogy nem is sírbolt, hanem ravatalozó volt egykor.. nem tudom.

A temetői kitérő után célba vettük a városfalak leginkább épségben
maradt részeit..

A fal egyik oldalán házak...

Míg a másik oldalán egy csendes park húzódik.. 

A talán száz méternyi falszakasz végén elérkeztünk a városerődítés
egyetlen megmaradt nagy bástyájához, ami a város DNY-i sarkát
képezte..

Több méter magas falaival szinte teljes épségében áll ma is..


1554-ben a város őrsége négyszáz lovasból, és 189 gyalogosból állt.
talán soknak tűnik, de ha belegondolunk, hogy ennek az őrségnek egy
egész város falait kellett védenie, nos szerintem nem jelentett valami
hatékony véderőt..

Ez volt az egyik legnagyobb, de ezen kívül négy bástya, és a templomerőd
erősítette a több száz méternyi városfal védelmét. Bizony erre a feladatra
nem lehetett elegendő az a néhány száz fős helyőrség. Legalábbis komoly
támadás kivédésére nem..

A bástya déli oldala..

A városfal innen keleti irányba halad tovább, azonban már egyre inkább
eltűnik a fal mellé épült házak között..

Ezen a szakaszon már mindkét oldalához hozzáépítettek...


Még egy utolsó pont, ahol érintkezni lehet a városfallal. Egy kiskapu
számára szabadon hagyták. Hogy ez az átjáró mikor készült, rejtély
a számomra..

Az aprócska kapun természetesen mi is beléptünk az egykori város
területére..

Ahol bepillantást nyerhettünk a DNY-i bástya belsejébe..

A városfal további maradványai is állnak még, de leginkább udvarokban
kertekben lehetne látni őket. Mi itt feladtuk további keresésüket, hisz
a leglátványosabb részei kielégítették kíváncsiságunkat. Mivel későre is
járt, így egy fagyizás után tovább indultunk hát, búcsút véve Korpona
városától. Sajnos nem találtam megfelelő légi felvételt, így egy régi 
fotóval fejezem be..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
és természetesen a városfalak alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Korpona rövid története:
 A tatárjárás után épült az akkor már álló templom köré az első kisebb erődítés. 1342-ben a városok sorában említik Korponát. Ekkor már álltak a városfalak is.
Zsigmond király a várost 1424-ben Borbála királynénak ajándékozta. 
1439-ben elfoglalták a huszita hadak. Ezek elűzése után 1467-ben Mátyás király felmentette Korponát az adófizetés alól, amivel módot adott az erődítések kijavítására.
1522-ben Lajos király Mária királynénak adományozta a várost, amelyet 1546-ban Balassa Menyhért hadai ostromoltak meg, különösen sok kárt téva a templomerődben.
1552-ben Ferdinánd király magához váltotta Korponát, hogy az előrenyomuló török ellen megerősítse.
Kijavították a falakat és megépítették a külső palánkvárat.
1554-ben a város őrsége 400 lovasból és 189 gyalogosból állott.
Korpona 1605-ben megnyitotta kapuit Bocskay hadai előtt. Itt tartották meg a nevezetes országgyűlést, amely a következő évben megkötött bécsi béke pontjait megállapította. Itt kelt a hajdúk nagy szabadságlevele és itt fogadta a fejedelem a lengyel és a török követségeket.
1607-ben ismét a császáriak kezén van a város, amelyet 1619-ben Bethlen Gábor szállt meg.
Bethlen visszavonulása után Korpona 60 évre császári város, amelyet 1645-ben rövid időre Rákóczi György uralma szakított meg.
1682-83-ban Thököly hadai foglalták el a várost, majd rövid időre Sobieski hadai időztek itt Bécs alól visszatérőben. 1686 után megszűnik Korpona jelentősége. 1701-ben feloszlatják a helyőrséget.
A rákóczi szabadságharc alatt a Korponát nyílt városnak tekintették, amelybe Ocskay László ellenállás nélkül vonult be. A kurucok 1708-ban ürítették ki a várost, amelyet Andrássy György ekkor felgyújtott.
A várostól délkeletre levő dombra épült 1553 és 1556 között a Tarisznayavár nevű őrtorony, amely ma is épen áll. A városfalak maradványait már csak helyenként, többnyire házak falába építve láthatjuk. A legjobban megmaradt védmű a városfal délnyugati bástyája. A templomerőd délnyugati tornya és a kaputorony épen áll. 

2013. november 19., kedd

Végles és Zólyom..

Már mielőtt elindultunk Zólyomra, figyelmeztettek, hogy Végles várát
nem fogjuk tudni meghódítani. Ott ugyanis nagy átépítés zajlik, ami
bevallom, bennem vegyes érzelmeket ébresztett. Tudom, örülnöm 
kellene, hogy íme, még egy vár ami megmenekül a pusztulástól. De 
vajon milyen áron? Kíváncsi voltam, milyen mértékű lesz az az
átépítés, ezért annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, 
hogy a vár nem látogatható, mégis megálltunk egy kis szemle erejéig. 
Sajnos azt kell mondjam, félelmeim beigazolódni látszanak. 
Nagyjából az a látvány fogadott, amire számítottam..

A kaputorony eredeti szépségében tündököl, ez azért örömömre
szolgált. A délnyugati ágyúbástya viszont már olyan szinten át lett
építve, hogy alig emlékeztet egy igazi bástyára...

A kaputorony és a Palota közötti falon, egyenlőre még rés tátong. Ezen
át még be tudtunk lesni a külső várudvarra..

Láthatóan az Északi fal is fel lett újítva. Valójában örülnöm kellene
Végles feltámadásának, nekem azonban vannak kétségeim az 
építkezéssel kapcsolatban. Úgy érzem, itt nem egy vár megmentéséről
van szó. Sokkal inkább egy luxus szálloda születésének lehetünk
tanúi. Erről maga a Palota árulkodik, ami már szinte teljesen készen 
áll. Az U-alaprajzú Palota északi oldala néhány éve még így festett..
Fotó: Keserű László

Napjainkban ugyanerről az oldalról a nyugati palotaszárny..



Vele szemben a keleti szárny. Jól látható, hogy az egykori magasított
ágyúállás helyén, ami a belső várudvar déli oldalát védte, ma egy 
üvegfalú épület áll, aminek számomra rejtély a funkciója..

A Délkeleti rondella néhány éve..
Fotó: Keserű László
És ugyan ez napjainkban..

Egy új vár születésének lehetünk itt tanúi...


A megmentésre váró vár nem is olyan régen, a déli oldalról..
Fotó: Keserű László
És napjainkban...



Csak reménykedni tudok, hogy elkészülte után, ismét látogatható 
lesz mindenki számára, aki magát a várat szeretné látni és nem 
csak egy szálloda vendégei számára lesz elérhető. Friss légi
fotót nem találtam, így egy felújítás előtti felvételt mutatok az 
erődítményről..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Íme a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Eredetileg valahogy így festett Végles vára. Hogy milyen lesz új
arca, az hamarosan kiderül...
Illusztráció: Kőnig Frigyes

A vár történetéről a bejegyzésem végén olvashattok. Most azonban
tovább lépek a következő színhelyre. Utunk következő állomása
Zólyom vára volt...
Zólyom a Garam folyó közelében elterülő város, melynek déli részén,
egy kisebb dombon fekszik a vár..


A közelében sikerült egy szálloda parkolójában helyet
találnunk, ahol talán a hétvégének köszönhetően, nem 
találkoztunk személyzettel. Így legalább a parkolási díjat 
megspórolhattuk. Ez már azért is jó volt,mert a vár belépő viszont 
nem olcsó. A személyenként majd három euró még emelkedik, ha 
valaki engedélyt kér a fotózásra is. Mi természetesen kiváltottuk a 
szükséges engedélyt, és beléptünk a várba..

Egy enyhe emelkedő tetején áll a négyszögletes alaprajzú kaputorony,
amin kettős felvonóhíd védte a lovas, és a gyalogos bejáratot...

A kaputorony alatt, egy keskeny falszoros fogadott minket..

E falak között született Balassi Bálint, reneszánsz költőnk...

Emlékét ez a tábla is őrzi..

A vár története természetesen sokkal messzebb nyúlik vissza a
történelemben. Első írásos említése 1222-ből maradt fenn. Nagy
Lajos királyunk kedvelt tartózkodási helye is volt..

A téglalap alaprajzú Palotát, keskeny falszoros választja el a külső
faltól.. A külső falat kör alakú tornyokkal erősítették meg. Ez például
a ÉNY-i torony..

A palota északi oldalán található a boltíves folyosó, ami a belső
várudvarra vezet..

A belső udvar keleti oldalára emeletes kápolna nyílik..

Sajnos a kápolna eredeti berendezése nincs már meg...

A várudvar DNY-i sarkában kapott helyet a kút, ami minden várban
létfontosságú volt..

A gyönyörű palota eredeti bútorzata csaknem teljes egészében eltűnt
az idők zivatarában. Napjainkban a szlovák nemzeti galéria kiállításai
kaptak helyet falai között.. 


Csodákat ugyan nem látni.. de mindenképpen megér egy sétát..


A szobrokon túl, gyönyörű festmények is emelik a kiállítás nívóját..

Kis csalódást okozott, hogy a nagy lovagterem csaknem teljesen
üresen áll...

Múzeumi sétánk után elindultunk, hogy kívülről is szemügyre vegyük
Zólyom várát. A kapun kilépve a keleti oldal felé indultunk el..

Az Őrségháza és a keleti torony mellett elhaladva már feltűnt a
DK-i ágyúbástya..

Vékony, magas falak.. 

melyek már a 16.-században is elavultnak számítottak...

A déli oldalon, a Kapitányház mellett sétáltunk tovább...

egyenesen a DNY-i torony felé..

A török fenyegetés hatására építették a külső falakat, de ezek igen
gyengécskére sikeredtek. A vár így nem tartozott a hadászatilag
fontos várak közé..

Körsétánk itt már a nyugati oldalra érkezett..


A palota nyugati szárnya kívülről. Ezen az oldalon egy hatalmas 
olasz, fülesbástyát is építettek a vár védelmére...

Ennek maradványait a vár mellett elterülő parkban találtuk meg..

Sajnos a fülesbástya nincs teljesen helyreállítva. Egy falszakaszt
ugyan szépen restauráltak....

De a bástya többi része siralmas állapotban maradt...

Körsétánk az északi oldalra visszaérve, véget ért...



Egy búcsú pillantást vetve a büszke kaputoronyra, elköszöntünk
Zólyom várától, és újabb állomásunk felé indultunk..

Végül egy szép légi felvétel a várról. Szép vár a város belsejében.
Ha valaki Szlovákia ezen részén jár, feltétlenül keresse fel! Nem
fog csalódni...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

és szokás szerint a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Zólyom látképe 1599-ből... Ez után a két vár történetét olvashatod...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php



Végles várának története:
Engel Pál történész adatai szerint Végles korai épülete azonos azzal az 1368 – 1381 között „Liget” néven említett vadászkastéllyal, amit Nagy Lajos király építtetett a zólyomi erdőrengetegben. Mivel már elkészült a zólyomi királyi palota, Végles vadászkastélya sokkal szerényebb kivitelű lehetett, de ellátták védelmi jellegű részekkel is, mivel egy 1380-as oklevél kifejezetten várként {„castrum”} szerepeltette. A zólyomi királyi ispánság felügyelete alá tartozó vár, amit először 1390-ben nevezték „Véglesnek”, 1424-ben Cillei Borbála királyné javadalmai közé került. Habsburg Albert király szintén a feleségének, Erzsébetnek adományozta oda, aki rövidesen elzálogosította udvari hívének Ebersdorfi Reinprechtnek. Az úrnő kiskorú gyermekének, a csecsemőként magyar királlyá koronázott V. Lászlónak segítségére az országba behívott Jan Giskra cseh huszitavezér két kapitányának Jodoknak és Henningnek zálogába került váruradalmat Hunyadi Mátyás király serege foglalta vissza 1464 elején. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata után kitört belháborús időszakban Végles a Ráskay família zálogát képezte. Mivel a főúr Szapolyai János királyt támogatta, 1530-ban Habsburg Ferdinánd király híve, Thurn báró a fegyvereseivel megszállta. A következő évszázadokban is gyakran változtak birtokosai az egyre É-ra terjeszkedő török hódoltság elleni védekezésül kiépített végvárrendszerben fontos helyet elfoglaló véglesi várnak. Tőle D-re, Divény várát 1575-ben véres ostrommal foglalta el a török, azóta egyre kerülgették a portyázó lovasok. Véglest adományként 1558 – 1568 között az egri hős várkapitány, Dobó István is birtokolta, az ő várkapitánya Zeleméri László két bástyát is építtetett a védelemi képességek fokozására. Ennek ellenére sohasem számított nagyobb hadászati fontosságú helynek, mivel a D-felől emelkedő hegyről könnyen támadhatták. A török hódítók nem tudták elfoglalni, míg a Habsburg császári ház önkényuralma ellen felkelt Bocskai István hajdúcsapatai 1605 végén néhány napi ostrommal bevették. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege 1619 – 1626 között többször is megszállva tartotta a kardcsapás nélkül kaput nyitott erődítményt. 1636-tól a Csáky grófok földesúri hatalma alá tartozott a váruradalom egészen 1690-ig. Közben Thököly Imre, a törökkel szövetséges „kuruc király” lovasai kétszer is elfoglalták. 1690-ben az Esterházy főnemesi család zólyomi ága vásárolta meg. Mivel ők a Habsburg császári ház rendíthetetlen hívének számítottak, váraik – köztük Végles is – elkerülték az 1701-es felrobbantási parancsot. Utolsó katonai jellegű szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején játszotta, mikor öt esztendeig álltak őrséget benne a felkelők. 1711 után is épségben maradt, de a barokk stílusú átépítés után a lakóépületeit erősen átformálták. 1870-től Nemeskéri Kiss Miklós volt honvédezredes, majd utolsó tulajdonosa Habsburg Frigyes főherceg utasítására végeztek jelentősebb átalakításokat rajta. A fényesen berendezett és ismét vadászkastélyként használt épületet 1944 végén érte a pusztulás, amikor a falai között német csapatok védekeztek. A véres csatában kigyulladt és teljesen kiégett a főnemesi lak. Azóta egyre pusztultak falai. 



Zólyom várának története: 
A Garam folyó vidékének korai históriája a történelmi idők homályába vész. Csak annyi bizonyos, hogy a végtelen erdőségeket, mint azt országos viszonylatban máshol is, az Árpád-házi uralkodók magán vadászterületükként használták, a gyér számú lakosság látta el az erdő és vadvédő őrök szerepét. A zólyomi erdőispánok első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1222-ből való, amikor a Zólyomi {ebből alakult ki később a Balassa família} nemzetség viselte ezt a királyi hivatalt. Legkorábbi ismert vára a Zólyom – Pusztavár, melynek két különálló erődítményét a XIII. század közepén, illetve a XIV. század elején emelték. Ennek az időszaknak a történelmi eseményei hozzájuk köthető.
A régészeti kutatás eredményei szerint a Szalatna és Garam folyók közelében egy kisebb dombon emelkedő korábbi templomot Nagy Lajos király utasítására bontották le, hogy a helyébe egy szabályos alaprajzú várpalotát emeljenek. 
Míg a régebbi kutatások az itáliai hadjáratokban látott főnemesi szállásokhoz hasonlították, az újabb szakértői vélemények szerint inkább a Közép-Európában már a XII. század óta létező nagyúri lakok mását látják benne. Az írásos források szerint 1357-től kezdve egyre gyakrabban tartózkodott itt az Anjou uralkodó, az épület elkészültének dátuma 1364-re tehető. Előnyös fekvése, a DK-re lévő Diósgyőrrel egyetemben az volt, hogy innen a lengyel és magyar királyságait könnyen elérhette Lajos király. Falai között került sorra a magyar uralkodó és IV. Vencel cseh és német uralkodó találkozójára 1379-ben, mikor megerősítették ez előbbi leányának, Máriának frigyét Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróffal. Nem sokkal halála előtt itt mutattak be hódolatot a lengyel nemesi rendek a beteg Lajos királynak. 1424-ben férje adományaként Cillei Borbála királyné szerezte meg. Később Habsburg Albert király szintén a feleségének, Erzsébetnek adta át, aki 1440-ben, már megözvegyülte után, az utószülött fia védelmére az országba hívott Jan Giskra cseh huszitavezérnek juttatta, és egyúttal kinevezte Kassa főkapitányává. A harcedzett cseh fegyveresek rövidesen a felvidéki területek nagy részét az uralmuk alá hajtották. 1449-ben maga Hunyadi János kormányzó vezetett hadjáratot ellenük, de siker nélkül, ezért a közeli Strázsa-hegyen egy erődítményt emeltetett a szemmel tartásukra. A cseh megszállás 1462-ben ért végett, amikor Hunyadi Mátyás király kiegyezett Jan Giskrával, aki átadta a várait neki. A középkor további évszázadaiban magáénak mondhatta Beatrix özvegy királyné, és a dúsgazdag Thurzó főnemesi család, ez utóbbi építette a XVI. század elején a külső várfalakat. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata időszakában szerezte meg a Balassa család, akiknek tagjaként 1554. október 20.-án itt született meg Bálint, a korszak legnagyobb magyar reneszánsz költője. Magát a középkori várkastélyt hiába erősítették meg külső falakkal, majd egy hatalmas olaszbástyával, már nem tartozott a hadászatilag fontos erősségek közé. Így helyőrsége általában kardcsapás nélkül kaput nyitott a Habsburg császári ház önkényuralma ellen felvonult erdélyi seregeknek, így 1605-ben Bocskai István hajdúi, míg 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem előtt hódoltak meg. Ekkoriban már Esterházy Miklós a zólyomi főispán, akinek szerencsecsillaga az előnyös házasságai és rendíthetetlen Habsburg hűsége miatt egyre magasabbra ívelt. Idáig a török portyázók csak ritkán jutottak el, nem így I. Rákóczi György erdélyi fejedelem serege 1644-ben. A török szövetségében zászlót bontó Thököly Imre felkelői 1678-ban szintén harc nélkül szállták meg, de a november 1.-én lezajlott vesztes barsszentkereszti ütközet után kénytelenek feladni. 
Legközelebb 1682 őszén, a török segítséggel elfoglalt Fülek várának bevétele után jutottak el Zólyom falai alá a felkelők, amely a gazdag bányavárosokkal egészen a következő esztendőig a hatalmukban állt. Később Habsburg Lipót császár és király Csáky Lászlót nevezte ki zólyomi főispánnak, aki a hivatalát az akkoriban katonai szempontból már teljesen elavulttá váló erősségben tartotta. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy 1701-ben nem került a felrobbantásra kijelölt magyar várak közé. Az utolsó hadi események a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején zajlottak a falai alatt. 1703. szeptemberében Ocskay László és Borbély Balázs kuruc kapitányok lovascsapatai szinte akadálytalanul szállták meg Léva és Zólyom környékét, de a gyanútlanul táborozó felkelőket októberben szétverték Schlick császári generális zsoldosai. 1703. november 15.-én a „nagyságos fejedelem” fővezére Bercsényi Miklós jelent meg a zólyomi síkon mintegy 15 ezer főnyi hadával. Vele szemben az akkoriban még császárhű Forgách Simon serege sorakozott fel. A korabeli krónikák szerint az ütközet előtt, még a török időkre visszamenő szokás szerint, a szembenálló felek két vitéze küzdött meg egymással. A „Rákóczi villámának” nevezett Ocskay László csapott össze a régi végvári harcossal, Bottyán Jánossal. A pisztolylövésekben mindketten megsérültek, a kibontakozott csatában pedig a felkelők elfoglalták a várost is. A császári erők maradéka bezárkózott a várba, ahonnét Forgách gróf még aznap éjszaka, titokban elmenekült. A védelem a sebesült Bottyánra hárult, aki három héttel később, december 7.-én, szabad elvonulás fejében adta fel az erősséget. A felkelők zászlaja lobogott falain egészen 1708. októberéig, amikor a vesztes trencséni csata után egyre inkább hátrálni kényszerülő kurucok kiürítették a bányavárosokat és Zólyomot. Szerencsére ezután sem rombolták le, a rendíthetetlenül Habsburg-hű Esterházy főnemesi család birtokolta. Tőlük 1802-ben a Kincstár vásárolta meg, falai között raktárakat és hivatalokat helyeztek el. Egészen a XX. századig állami hivatalok használták, majd 1944-ben a német csapatok ellen harcoló Thalmann partizánbrigád főhadiszállása. A műemlékvédelmi szakemberek az 1960-as években kezdték meg az évszázados falak restaurálását, melyben, napjainkban történeti kiállítást és egy művészeti galériát láthat az ideérkező idegen. 
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php