2014. július 25., péntek

Vitány vára 2014

Hat esztendeje már, hogy a Vértes erdejében megbújó Vitány várában
jártunk. Nem lehet hát csodálni, hogy bizony kíváncsi voltam, vajon 
mi lehet ezzel a kis romantikus várral. Megközelítése rém egyszerű, 
gyalogolni kell, méghozzá jó sokat. Aki nem szereti ezt a tevékenységet,
annak inkább a közeli Várgesztesi várat ajánlanám, ahová szinte a falakig
tud autózni. Itt azonban a Vértessomlót Tatabányával összekötő műúton, 
a két település közt nagyjából félúton, egy kis erdészeti műút torkolatánál
le kell parkolni a gépkocsit, és indulhat a séta. Autózhatnánk még tovább 
is, de az erdészeti út sorompóval le van zárva. De ha szerencséd van, és
nyitva is lenne a sorompó, akkor sem érdemes tovább autózni, mivel később
nem lesz hová leparkolni. Tehát sétálni kell ezen a kis aszfaltos úton, míg
nem találsz az út bal oldalán egy erdei túrautat be az erdőbe. A zöld " L "
jelzést kell követni, akkor hamarosan rátalálsz erre a fára...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Na, eddig a fáig volt kényelmes a séta. Ami ez után jön, az bizony embert
próbáló feladat. Innen ugyanis egy ugyan rövid, de brutálisan meredek
kaptató következik fel a várig. Ne szégyeljük kezünkkel megfogni a fákat,
olykor ugyanis jól jöhet belekapaszkodni valamibe. Ha van elegendő
erőnlét, hamarosan meg lesz a jutalom is.. Előttünk a vár falai...

Amíg a gyerekek lelkesen átbujnak az első lyukon, amit a falban találnak,
mi elővehetjük a vizet a táskából, hogy igyunk a nagy mászás után. Ha
nem felejtetted a vizet az autóban... ami meleg időben súlyos hiba ennél a
várnál...

A fölénk magasodó falak az egykori palotaépület maradványai...

A vár két fő épületből állt. Egy Palota szárnyból, és az Öregtoronyból. E két
épület között pici várudvar lehetett. Az egészet pedig egy nagyjából ötszög
alaprajzú külső várfal kerítette be. Az épületek, és a fal között csak keskeny 
falszoros volt...

Sajnos az erdő mindent elkövet, hogy bekebelezze a várat. Ez nem jó, mert
a buja növényzet gyökereivel behatol a falak réseibe, gyorsítva azok 
pusztulását..

A palota egy megmaradt ablaka...

Nagyjából a két épület közötti kis udvaron állunk. A mellettünk álló
belső vár fala kötötte egy egységbe a két főépületet...

Íme a másik fő épület, az Öregtorony. Ez a két emeletes lakótorony a vár
délkeleti oldalán áll..

Itt a földszint, és első emelet közötti födém gerendafészkei láthatók..

A fal külső oldalán nem csak a fészkek vannak meg. A fagerendák is
túlélték az elmúlt évszázadokat..

Ilyen gerendák tartották az emeleti födémeket...

A torony falait nagyméretű ablak nyílások törik meg...

Nem tudni meddig bírják még az évszázadok során elvékonyodott boltívek..

Ugyan ez kívülről... sajnos igen rossz állapotban van...

A lakótorony déli sarka már csak az alapfalakig áll. Jó lenne, ha a többi
része nem jutna erre a sorsra...

A falakon több helyen egykori átépítések, alakítások, javítások nyomai
fedezhetők fel...

Bizony időszerű lenne napjainkban is elkezdeni az állagmegóvó munkákat,
ha azt akarjuk, hogy még gyermekeink is elhozhassák ide az ő gyermekeiket.

Mert az élet utat tör... és erős kőváraink ereje gyengül a növényzettel 
szemben..

A belső várat övező védőfal állapota is egyre romlik...

Vannak részei, amik már kritikus állapotban vannak...

Szerencsére vannak részei ahol még szinte teljes magasságukban állnak.
A lépcsőzetes kialakítás jól mutatja, itt egy gyilokjáró volt a fal tetején..

Vitány még a klasszikus lovagvárak közé tartozott. Viszonylag magas, de 
vékony falak övezték. A faltörő ágyúk megjelenésével az ilyen várak
elavultá váltak, így jelentőségük elveszett...

De csak a katonai jelentőségük veszett el. Viszont még napjainkban sem
feleslegesek ezek a várak. Csodálatos emlékeket adnak az itt töltött órák,
minden kirándulónak, és ami még fontosabb... történelmünk, múltunk,
gyökereink máig álló ékes bizonyítékai. Sokkal jobban kéne vigyáznunk
rájuk, hogy még unokáink is gyönyörködhessenek ebben a kilátásban...

A belső vár északi fala mellett indultunk le a várból. Valahol itt lehetett
a vár bejárata is..

Valahol itt, a külső védőfal végénél állhatott a kaputorony. Sajnos már
teljesen elpusztult..

Egy búcsú fotó a romjaiban is gyönyörű várról...

Nem tudom, mikor jövök ide legközelebb. Szeretném, ha még akkor is
ugyan ez a káprázatosan szép látvány fogadna...

Végül egy szép légi felvétel a hófehér falakról, melyek messziről rikítanak
a vértesi erdő lombjai fölé emelkedve...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

A vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

és feltételezett külső védelmi rendszere...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Ha Vitány várához kirándulsz, tudok ajánlani a közelében még néhány
várat, amiket érdemes felkeresni. Íme:


Vitány várának története:
Forrás: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_grafikak.php?azonosito=3&betuazonosito=V&gkatazonosito=4
A Vértes-hegység északi részén, Vértessomló községtől keletre 3,5 km-re, egy északnyugat felé kinyúló keskeny hegygerinc végén találjuk Vitány-vár romját. Fekvése meglehetősen rejtett, mivel minden irányban hasonló magasságú hegyek veszik körbe. 
Vitány-vár építésének ideje és építtetőjének neve homályba vész. Feltehetően a 13/14. század fordulója körül emelhették, és kezdetben a környéket birtokló Csákok kezén lehetett. Első említésekor, 1324-ben királyi vár, amely I. Lajos király idejében Gesztessel együtt a győri ispánság tartozéka volt. Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Várnagya, Silstrang Erik egy fennmaradt oklevél szerint 1417-ben azzal foglalatoskodott, hogy a Pozsony környékén garázdálkodó, majd a Vértes erdőségeiben meghúzódó rablókat kifüstölje rejtekhelyükről. 
Albert király 1439-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, 1440-től pedig fia Rozgonyi János birtokolta, aki néhány év elteltével már saját rokonságával viaskodott a vár tulajdonjogáért. II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát bánnak juttatta a várat, majd annak halála után, 1512-ben Kanizsai György szerezte meg. Szapolyai János király parancsára 1534-ben a fehérvári keresztesek konventje Héderváry Istvánt és fiait iktatta be Vitány birtokába. A törökök négyszer is (1529, 1543, 1559, 1567) elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket innen 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A 18. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét elhordták a környék építkezéseihez.
A vár maradványaival valamint történelmével Nácz József, G. Sándor Mária, Gerő László, Nováki Gyula és Engel Pál foglalkozott részletesebben. Falait legutóbb 1952-ben Méhes Gábor mérte fel, majd ezt kiegészítve 1994-ben Nováki Gyula szintvonalas felmérést készített a sáncokról és az elővárakról.
Gerő László szerint a szabálytalan alaprajzú erősség „kerítőfala két végében egy-egy négyszögű torony van”, tehát a vár tulajdonképpen „két, szabálytalan négyszögű toronyból és közöttük kis udvarból áll”. Ez az általánosan elfogadott, sokak által átvett alaprajzi leírás a legújabb vizsgálatok nyomán azonban jelentős módosításra szorul. 
Erről László János, a Tatabányai Múzeum régésze így ír: „Vitány várával kapcsolatban folyamatosan az az információ jelenik meg – nem vizsgálva kritikával annak létjogosultságát –, hogy az építmény központját egy ötszögű mag alkotja, amely két torony közti udvarból áll. Azonban ha jobban megvizsgáljuk az északnyugati kiemelkedő építményt („tornyot”), a jelenlegi falazásokból és falkötésekből láthatjuk, hogy eredetileg nem toronynak épült. Valószínűleg először csak a délkeleti – valóban – torony épült meg, hozzá tartozott egy udvart kerítő fal. Minderre az egységes falazási technika utal. Később aztán az udvar északnyugati részét leválasztották, itt egy talán gazdasági funkciójú vagy lakóépületet alakítottak ki; jól látható ez a délnyugati építmény délkeleti falának falkötéséből. Majd ezek után ezt az épületet megmagasították, talán az északnyugati, mára erősen leromlott épületrésszel egy időben, s így nyerte el azt a magasságot védőpárkányzatával együtt, amely hosszú ideig meghatározhatta a vár összképét, s amely alapján azt sokan kéttornyúnak gondolták. Minderre azonban természetesen régészeti feltárás és falkutatás hozhat perdöntő bizonyítékokat”.
A vár legkorábbi része tehát valószínűleg a délkeleten álló kétemeletes lakótorony és a belső várfal lehetett. Az északnyugati épület – amely szinte bizonyosan nem torony volt –feltehetően a 14. század utolsó harmadában vagy a 15. században keletkezhetett.
A kétszintes, trapéz alakú lakótorony északnyugati és északkeleti fala 15 méter magasan ma is áll. Dongás keresztboltozatú földszintjén Nácz József szerint egykor pincét és börtönt alakítottak ki, első emeletére kőlépcsőn, második szintjére létrán lehetett feljutni. A Földszinten a boltozat nyomai, valamint a szintek fafödémeinek gerendafészkei jól megfigyelhetők. Falait nagyméretű ablaknyílások törik át, kőkeretükből napjainkra semmi sem maradt. Falkoronájának pártázata még látható, de az utóbbi évtizedekben sajnos erősen lepusztult.
A várudvart övező, a tornyot az északnyugati épülettel összekötő, egykor gyilokjáróval ellátott várfalnak az északkeleti oldalon még fennálló, kb. 4 méter magas falszakasz kivételével már csak alapfalai láthatók. Az északnyugati épületrész pártázatos északkeleti falát Csernó Géza 1897-es rajza és Babós Imrének az 1930-as évek végén készült, jelenleg a KÖH fotótárában őrzött fényképsorozata örökítette meg. Legfelső szintje azóta leomlott, csupán egyetlen nagyméretű, íves lezárású ablaka maradt meg. Északi sarkának falcsonkja 9 méter magasan mered az ég felé. A vár kútja bizonyára az udvart borító vastag kőtörmelék alatt rejtőzik, helye már az 1870-es években sem látszott.
A várat egy külső védőfallal is körbevették. Az így létrejött, 4,5 méter átlagszélességű falszoros egykor az északi sarokban nyíló várkapuhoz vezetett. A kapu mára teljesen elpusztult, a védőfal azonban még magasan áll, külső oldala a vár déli részén eléri az 5 métert.
A kővárat a délkeleti oldal kivételével, 10-17 méterrel alacsonyabb szinten sánc övezi. Belső árka a belehullott kőtörmeléktől erősen feltöltődött. Itt-ott ugyan eléri a fél méteres mélységet, többnyire azonban csak elmosódott terasz alakjában jelenik meg. Az északi sánc a hegygerinc oldalán végigfutva a vártól délkeletre húzódó elővár árkához kapcsolódik.
A fővárat a délkeleti hegygerinc felől kétrészes elővár védte, amelyet a gerincet átvágó árkokkal alakítottak ki. 
Szélességüket, oldalsó védelmi vonalukat csak ásatással lehetne meghatározni. Az elővárak árkainak szélén habarcstörmelék figyelhető meg, tehát feltehetően itt is állhattak falak. A vár teljes hossza a fővár északnyugati sáncától a második elővár délkeleti sarkáig mintegy 200 méter.
A vár többféleképpen is megközelíthető. A túrázók egy része az országos kék jelzést követve, Szárliget felöl, 7,5 km-es gyaloglással, egy igen látványos, de megerőltető útvonalon keresi fel a romot. A jelzés keresztülvezet a nyáron többnyire száraz Mária-szakadék alján, ahol nagyobb esők után a hatalmas sziklapadokon hangulatos vízesések keletkeznek. Ilyenkor azonban a patakmeder szűk ösvénye csúszós, nehezen járható.
Akikben a gyaloglási kedv csak takaréklángon pislákol, azok legkönnyebben a Tatabányából délkeletre kiágazó, Vértessomlóra vezető mellékúton juthatnak el a romokhoz. Síkvölgyakna üdülőtelepének végén balra autóút vezet a hegyek közé, párhuzamosan a zöld + jelzéssel. Az úton 1,5 km-t haladva már erősen figyelni kell, mert a jelzés váratlanul letér balra, kelet-délkeleti irányba. Innen már csak gyalog folytatható a kirándulás. A földút 200 méter után egy zöld romjelzéssel jelölt ösvénybe fut bele, amely egészen a várig vezet.
Bármely irányból is keressük fel a 377 méter magasságban fekvő Vitány-várat, turistatérkép használata feltétlenül szükséges! A várat övező festői vidék ma összefüggő erdőség, így a rom távolról alig-alig bukkan elő a sűrűből, irányjelzőként a legritkább esetben használható.
A romok mellől napjainkban nagyszerű panoráma nyílik dél és délnyugat felé, a Makk-erdő és a Zsemlyei-erdő csodás tájaira, valamint a Zsidó-hegy csúcsára. Északnyugati irányban Környe falu is látszik, észak és kelet felől a Vadorzó-völgyet és a Hárs-hegyet ma már fák takarják el.
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

2014. július 16., szerda

A Gyulaffyak vára, Csobánc

Hét esztendő telt el, mióta legutóbb Csobáncon jártunk, hát nagyon kíváncsi voltam,
változott-e valami. Csakúgy mint legutóbb, most is a várhegy lábánál hagytuk az autót,
és gyalogosan vágtunk neki a 376 méter magas bazalthegynek. Aki nincs edzésben, elég
fújtatós séta ez, de nem szabad megijedni, mert megéri! Már rögtön a hegy lábánál akad
egy kis látnivaló, az ún. "Csobánci Rossztemplom" romos falai...

De ez csak a bemelegítés. Ez után következik a hosszú, kanyargós út fel a hegytetőre.
Végül az egykori erődítmény északnyugati oldalánál érkezünk fel, pontosan ott, ahol 
valószínűleg a vár fénykorában is felérkezett az út...

Egy kis képzelőerő kell csupán, és már látjuk is magunk előtt a vár felvonóhidas kapuját,
ami pontosan itt előttünk állt valahol...

De itt még nem léptünk be a vár területére. Inkább elindultunk a már nagyrészt feltöltődött
várárokban a fal mentén, déli irányba...

Az északi fal lényegesen megváltozott az elmúlt hét évben, és ezúttal ezt nem szomorúan
írom. Ugyanis nem további romlásról van szó, hanem éppen ellenkezőleg! Ami 2007-ben
így nézett ki...

Az most, 2014-ben ilyen képet mutat...

Bizony, épül a vár! Már ennyiért is érdemes lett volna feljönni, de hát ez még csak a kezdet.
Itt érkeztünk el az Öregtoronyhoz, a vár legöregebb épületéhez..

Jól látható, itt is a szorgos munka gyümölcse...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

A kép kollázson megfigyelhető, hogy az Öregtorony déli oldalán is jelentős munkálatok
folytak...

A mély árok, a vár déli oldalát is védte. Milyen izgalmas lenne, ha ezt is visszaállítanák az
eredeti formájába, és mélységébe...

A déli várfalat is javítgatták egy rövid szakaszon, itt is lesz még munka bőven...

Ugyanez a falszakasz belülről. Ez a kilátás... leírhatatlanul szép!

Megérkeztünk a vár délnyugati sarkához. Örömmel tapasztaltam, hogy itt is folytak
munkálatok a falakon...

A levegőből még szebb lehet a kilátás a környékre...

De azért nem kellett irigykednünk. Amit mi láttunk, az is páratlan élményt nyújtott...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

A legjelentősebb változáson mégis az öregtorony esett át, legutóbbi látogatásunk óta.
A lakótorony belső oldala akkor még feltárás előtt állt. Akkor még nem volt ott más,
csak egy kis domb. A képen alul látható a hét évvel ezelőtti, míg felül a jelenlegi állapot..

A domb magába rejette a torony teljes földszinti részét, ami most már látogathatóvá lett...

Mi itt bent még nem jártunk. Ideje volt felfedezni..

A helyreállított ajtóba eredeti faragott köveket is visszaépítettek...

Az Öregtorony ajtaján beléptünk az egykori földszinti helyiségbe. Ennek egyenlőre nem
építették vissza a födémjét, így a két szint most így fest...

Jól kivehető, hogy boltíves kialakítása volt a helyiség födémjének...

Napjainkban nehéz dolga lenne Írisznek, ha ebbe az ablakba akarna állni, mint hét évvel
ez előtt tette...

Na és még egy összehasonlítás. A kép bal oldala 2007-ben, a jobb pedig 2014-ben
készült..

Az Öregtorony biztató változáson esett át. Sajnos azonban a vár többi része még
rengeteg munkát tartogat. A külső várfalak által körülzárt terület még feltárásra
vár...

A föld még sok izgalmas részletet rejteget előlünk. Gondolom előbb-utóbb sor kerül
a vár víztározó ciszternájának rendberakására is...

A várudvar egy másik pontján talán egy pincét találtak az ásatások során. Ennek 
tisztázása is várat még magára...

Vármustránk végén még hosszan gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Nem csak
a Balaton szikrázó víztükre látható innen, hanem tiszta időben ellátni egészen a Sümegi
várig...

De az idő közben elszállt, akárcsak a vár mellett kőröző ejtőernyős...

Aki így láthatta a várat a magasból.. Irigylésre méltó!
Forrás: http://www.muemlekem.hu/blog/civertanlegifoto/99-csobanc-vara-legifotokon

Végül a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Csobánc közelében számos gyönyörű vár található még. Íme néhány ötlet, hová érdemes
ellátogatni még, ha épp erre jársz...


Tudod mi a legszebb ebben a várban? A puszta létezése! Az, hogy még állnak a falak, hogy 
láthatóan van gazdájuk, aki gondozza, építi, megóvja. Az, hogy ide bármikor, bárki feljöhet,
és gyönyörködhet a páratlan panorámában. Feledhetetlen élmény, ha nem hiszed, látogasd
meg bátran!
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Csobánc várának története:
A honfoglaláskor e vidéket a Lád vagy Vérbulcsú vezérek szállták meg, csak a X. század második felében jutott a fejedelmi nemzetség birtokába. Csobánc hegyét egy 1220-ben kelt oklevél említi először, amikor az Atyusz nembeli Sal comes ajándékozta el. Maga a hegy a Keszi királyi udvarnokoké volt, akik azért pereskedtek, mert a diszeli nemesek szőlőt telepítettek, és a hegyen egy kőházat is emeltek. Az 1225-ben történt megegyezés szerint a hegy ugyan a keszieké maradt, de a szőlőt és az épületet a diszeliek használhatták továbbra is. Várat nem említ az oklevél, de feltehetően a kőház a vár őse lehetett.
A vár 1272-ben szerepel először okleveleinkben, de birokosát nem ismerjük. 1300-tól a Rátót nemzetségből származó Gyulaffy Demeteré lett, kinek itteni várnagya bizonyos Csaba. E család közel 400 éven keresztül birtokolta Csobánc várát és uradalmát. Ezután 200 évig alig van hírünk a vár sorsáról.
Rátóti Gyulaffy László 1490 körül meghalt. A várban özvegye gersei Pethő Margit s fia János maradt. Az 1491. július 22-e körüli oklevél szerint Margit asszony Csobánc várát fiának Gersei Pethő Jánosnak adta át, Kinizsi Pál temesi gróf beleegyezésével. A török terjeszkedésével Csobánc 1543 után került a végvárak sorába. A török eredménytelen ostroma után Gyulaffy László királyi őrséget kért a vár védelmére, amely ezután a győri főkapitánysághoz tartozott. Az 1568-as drinápolyi békekötés miatt csalódott magyar urak egy része az egri hős Dobó István vezetésével elhatározta, hogy Erdélyhez csatlakozik. A szervezkedés egyik tagja Gyulaffy László volt. Amikor az összeesküvést felfedezték, 1568-ban Gyulaffy családjával Erdélybe menekült, míg Dobót börtönbe zárták. Ennek ellenére Csobánc továbbra is a Gyulaffyak birtoka maradt és a király 1574-ben Gyulaffy János fiait erősítette meg javadalmaikban, miután kegyelmet is kaptak az Erdélyben élő Lászlóval és annak fiaival együtt.
A Haditanács 1601-ben a vár megerősítését rendelte el. Az őrség létszáma 1625-ben 2 huszár és 21 gyalogos, 1632-ben 20 lovas, 25 gyalogos és 1 tüzér.
A Gyulaffyaktól 1669-ben a várat Esterházy Pál vette meg, aki az épületeket rendbe hozatta, a falakat kijavítatta. Az 1690-es években itt katonáskodott Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Ferenc híres brigadérosa.
I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, de II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ezt megakadályozta. A Dunántúlt Bottyán generális kurucai foglalták el. Csobánc más várakkal együtt az utánpótlás központjai lett.
Rabutin császári tábornok 1707 tavaszán Kreutz tábornokot bízta meg Csobánc elfoglalásával. A tábornok mintegy 1500 katonával kezdte meg az ostromot. A várat Domokos Ferenc kapitány távollétében Szász Márton hadnagy és tiszttartója Dóczy Péter 30 hajdúval környékbeli nemessel sikeresen védte meg a túlerőtől. Az ostrom során elesett maga Kreutz tábornok, 25 császári tiszt és 350 katona.
Az ostrom után a kurucok a megrongált várat kijavították de egy 1708.évi jelentés szerint a vár romos állapotban volt. A következő évben a kurucok a várból kivonultak, melyet ezután a császáriak teljesen leromboltak.
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
További részletek a várról: