2016. szeptember 14., szerda

Diósgyőr 2016

Miskolc nyugati szegletében találjuk Diósgyőr várát.
Nemrégiben fejeződtek be a felújítási munkálatok, így
napjainkban már nem egy omladozó rom fogadja a 
látogatókat, hanem egy ízig-vérig igazi vár. Kíváncsi voltam 
mennyire van ez így, tehát a nyáron felkerestük párommal.
Nem jelent gondot a vár közelében parkolni, mint ahogy
idetalálni is könnyű feladat. A parkolóhelytől egy rövidke séta 
és máris előttünk pompázott hazánk egyik legismertebb 
vára...


Előszeretettel nevezik Nagy Lajos király várának, pedig hát 
tudjuk, előtte is és utána is volt jónéhány gazdája...


Mások a "Királynék" várának nevezik, ami szintén helytálló,
hisz királyaink már szinte hagyományosan a jegyeseiknek, 
feleségeiknek ajándékozták...


Már megszokhattuk, hogy minél jobb állapotban van egy vár,
annál mélyebbre kell a zsebünkbe nyúlnunk, ha belépőt 
akarunk venni. Nincs ez másként itt sem. De legalább itt 
kapunk is valamit cserébe a puszta falakon kívül. A belépőt
a várral szembeni épületben válthatjuk meg...


Már itt, a pénztárnál ráhangolnak az előttünk álló élményre, 
egy kis páncélos fogadtatással...


Belépőnk birtokában aztán már nincs akadálya, hogy 
átkeljünk a széles várárok felett átívelő hídon...


A híd másik végén a nyugati kaputorony falai fogadnak...


Mielőtt folytatnánk az utunk a vár belsejébe, előbb még 
teszünk egy kis kitérőt, hogy kívülről is megcsodáljuk.
Falszoros a déli oldalon...


Faragott kő ajtókeret a déli kaputoronynál...


A vár déli oldala...


Innen a keleti oldal felé sétáltunk tovább...


Láthatóan napjainkban is folynak a feltárások a vár 
környezetében...


A keleti oldalon állt a vár kápolnája...


A 16-17. században épült ez az oldalazómű, amit valamikor
1953 és '73 között építettek újjá, tetején azzal az írtó ronda
vasbetonnal...


Hamarosan már ismét a vár észak-keleti sarkánál voltunk.
Mielőtt felmentünk a belső vár kapujához, még megcsodáltam
ezt a gyönyörű faragott kő kutat...


No és persze egy fotó az ágyúról... mert hát milyen vár lenne,
ha nem védené ezt is egy ágyú? :)


Egy elég magas lépcsősor vezet fel a felvonóhidas kapuhoz.
No persze, csak valaha volt az, ma már csak a kapu 
kialakításából lehet tudni, hogy régen itt felvonóhíd is létezett.


Megjegyzem, eddig a szintig kerekes székkel is fel lehet jutni,
ugyanis egy speciális lépcsőlift is rendelkezésre áll a 
rászorulóknak. De lépjünk be a kapun...


A marcona kapuőrtől nem kell tartanunk, nem igazán 
tudja elhagyni őrhelyét. Mi azonban máris megpillantjuk 
a belső várudvart...


Mindenképp megérdemli, hogy nevén nevezzük... A felújítás
munkálatait a Zeron Zrt végezte. Bátran mondhatom,
remek munkát végeztek...


Diósgyőr várában van minden látnivaló. Van itt vadászattal
foglalkozó bemutató terem...


Van fazekas műhely...


Meg bádogos... na jó! Páncél és fegyvergyártó.. vagy ilyesmi. :)


De hogy ne maradjon ki semmi, csoportos tárlatvezetést 
is kaptunk. Vezetőnk izgalmas, és humoros előadását vétek
lett volna kihagyni...


Az egyik legszebb része a várnak a Lovagterem...


Ezt a termet alaposan kihasználják. Akár esküvőt is lehet itt
tartani...


Minden helyiség a középkori élet egy egy mozaikját mutatja
be...


Így mire körbe érünk a váron, a sok mozaikból egy kerek kép
áll össze...


Persze ehhez arra van szükség, hogy végig hallgassuk 
tárlatvezetőnk ismertetéseit is...


Végül az észak-nyugati torony tetejére is felkapaszkodhattunk..


Innen jól áttekinthetők a vár védművei...


Mint például az északi oldalt erősítő ágyúállások is...


Gyönyörködhetünk a kilátásban is...


Szép rálátás nyílik a Lovagi tornák terére is, ahol egymást 
érik a programok...


Ennyi látnivaló után már alig vártuk, hogy kicsit leüljünk...


Pihenésként jól esik egy finom jegeskávé...


A várnépnek is kijár néha egy kis pihenő...


Hogy aztán folytathassák a munkájukat...


Mi is elindultunk lassan le a várból...


Elégedetten léptünk ki a kapun. Ez egy jó hely. Mindenkinek
csak ajánlani tudom...


Igaz, Diósgyőr vára a turistákból kívánja fenntartani magát,
és ezt igen profin csinálják... de így egy kicsit Hollywoodi 
lett az egész...


Ez pedig a megszállott várbarátokban ellenérzést vált ki.
Egyesek szerint épp ez veszi el a vár varázsát. Én nem 
tudom mi lenne a jobb. De azt tudom, Diósgyőr vára olyan,
amilyen.. igazi élő vár és láttam, a "Várnép" szívvel-lélekkel
teszi a dolgát. Szerintem ez így van jól.


Végül szokás szerint a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/111veglegesvar/alaplap.php


A szokásos légi felvétel helyett a Z-MILAN 92 Kft videóját
mutatom meg a várról:



Diósgyőr várának története:
A vár első írásos említése Anonymustól származik, akinek leírása szerint Árpád vezér Böngérnek, Bors apjának adományozta a Miskolcnak nevezett földet és azt a várat, amelyet Győrnek neveztek.
A vár és vidéke, az 1128-as évek körül még mindíg a Bors nemzetség birtoka volt, de nem sokkal ezután Bors comest, Borsod vármegye főispánját hűtlensége miatt II. István száműzte és javait, köztük Diósgyőr várát is elvette.
IV. Béla király 1262-70 között adományozta e vidéket az Ákos nembeli Ernye bánnak, aki megvetette (a ma is látható) vár alapjait. Ernye bán 1274 körül meghalt és a várat fia István örökölte, aki a várat tovább építtette. Az ő fia János 1303-ban itt tartotta menyegzőjét a bajor herceg lányával. Ernye bán fia, az előbb említett István nádor 1315-ben meghalt, örökösei pedig 1316-ban Kopasz nádornak a király elleni lázadásához csatlakoztak. 
Károly Róbert király hadai a lázadást leverték, a résztvevőket elfogták, Ernye bán unokáit lefejezték, birtokaikat elvették. A király Diósgyőr várát 1316-ban a lázadást leverő seregek vezérének Debreczeni Dózsa erdélyi vajdának adományozta.
1319-ben a vár a Balogh nembeli Széchy Miklós horvát báné lett, aki azt 1325-ig birtokolta.
A várat a későbbiekben először királyi, majd 1340-től királynéi birtoknak mondják. I. Lajos király 1343-ban, 1362-ben és az ezt követő években gyakran felkereste Diósgyőrt. 
1381. november 26-án I. Lajos király itt írta alá a Velencével kötött ún. torinói békeszerződést. 
Lajos király 1382-ben bekövetkezett halála után a vár Zsigmond király birtokába jutott, aki első feleségével, Mária királynéval 1387. június 4-én érkezett Diósgyőrbe, és ez év szeptember 24-én az országgyűlést is itt tartotta meg.
1424-ben Zsigmond király a várat második feleségének, Czillei Borbálának adományozta. 
Borbála 1431-ben a Diósgyőri várat Rozgonyi Istvánnak és fiainak elzálogosította.
1439-ben Albert király a várat és tartozékait visszavette, majd feleségének, Erzsébetnek adományozta.
Mátyás király 1461-ben menyasszonyának Podjebrád Katalinnak kötötte le jegyajándék címén, de annak korai halála után, 1476-ban második feleségének Aragóniai Beatrixnak ajándékozta.
1502-ben II. Ulászló király a várat feleségének Candelai Annának adományozta.
1515-ben bajnai Both Endrének, majd özvegyének birtoka, akitől 1519-ben II.Lajos király váltotta ki, majd 1522-ben feleségének Máriának adta. 
A mohácsi csatavesztés után a vár és tartozéka magánosok zálogbirtoka lett, akik nem törődtek annak javításával, fejlesztésével.
1536-ban Szapolyai János elfoglalta és gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozta, akitől a várat Ferdinánd király elvette. Miután Balassa visszatért Ferdinánd pártjára, a király 1540-ben 20 ezer aranyforintért neki és feleségének a birtokot visszaadta. Haláluk után Diósgyőr ismét királyi birtok lett, amit Miksa király 1564-ben Perényi Gábornak elzálogosított, aki még ez évben végrendeletileg feleségének, Guthy Ország Ilonának hagyományozta. Perényi 1567-ben meghalt és felesége - mivel gyermekük nem volt- királyi engedéllyel hugának, Borbálának, enyingi Török Ferencnének adta, akit 1570-ben be is iktattak a vár birtokába. 
Ezután házasság révén a Bedegi-Nyáry és részben a hallerkői Haller család birtoka lett. 
Eger eleste után Diósgyőr végvár lett, de korszerűtlensége és a környező magasabb hegyek miatt védhetetlen lévén, hadi jelentősége nem volt. 
A várat a török 1596-ban felgyújtotta, 1598-ban kirabolta. 1600 körül a császáriak pusztították.
1618-ban törvénnyel rendelték el a vár kijavítását, ami azonban még 1631-re sem készült el. 
1644-ben I. Rákóczi György hadai elfoglalták, de a császáriak még ebben az évben visszavették.
Thököly Imre szabadságharca idején, 1678-ban a vegyes őrség magyar katonái a németeket a várból kiűzték és sokat közülük meg is öltek. A megtorlásra érkező osztrák sereg a várat visszavette, felégette és lerombolta.
1704-ben II. Rákóczi Ferenc hadai foglalták el Diósgyőrt. A szabadságharc bukása után a császári kamara vette birtokba. Ezután a romos vár pusztulásnak indult, köveit a lakosság szekérszámra hordta el építkezéseihez.

Forrás:http://jupiter.elte.hu

















2016. szeptember 13., kedd

Szigetvár 2016

Elég furcsa véletlen, hogy Szigetvár várában még sohasem
jártam. Egyszer eljutottam egészen a kapujáig, de tél lévén,
zárva találtam. Idén végre több szerencsém volt, külön öröm 
ez már csak azért is, mert így méltón megemlékezhettem az
1566-os fájdalmas kimenetelű ostrom 450. évfordulójáról.
Legyen ez a bejegyzés tisztelgés Zrinyi Miklós és hős katonái
emlékének!
Szigetvár vára viszonylag könnyen megközelíthető, a parkolás
sem lehetetlen a közelében. Viszont az sem baj, ha kicsit távolabb 
állunk le, mert a városka is megérdemel egy kis sétát..


A hangulatos Zrínyi térről magától értetődően a Vár utca vezet
célunkhoz...


Csak egy rövidke sétáról van itt szó, öt perc és a Vár kapuja 
előtt állhatunk...


Szokásunk szerint, előbb kívülről ismerkedtünk a nagymúltú
falakkal. A délkeleti bástya felé vettük az irányt...


A bástyát megkerülve a keleti oldalon találtuk magunkat...


Sajnos a falak nincsenek túl jó állapotban...


Ezen az oldalon találjuk a 2014-ben felavatott "Civitas Invicta
A leghősiesebb város" emlékművet...


Ez az emlékmű már az északkeleti bástya közelében áll...


Ezt megkerülve az északi oldalra jutunk...


Ahol érdemes egy sétát tenni a gyönyörűen kialakított parkban.


Egykor az egész várat víz és mocsár vette körül. Ma már csak 
ez a szép tó emlékeztet erre. Közben megérkeztünk az 
északnyugati bástyához...


Ez a legnagyobb bástya...


Valójában ez a középkorban egy különálló egység volt, egy 
vizesárokkal elkülönítve a vár többi részétől. Itt volt a
Belső-vár...


Igen, az ahonnan Zrínyi és megmaradt katonái a végső 
kitörésre indultak. A nyugati oldalon sétáltunk tovább...


A délnyugati bástya...


Csakhamar már a bejárat felé közeledtünk...


A kiadós séta után ideje volt belépni a kapun...


A vastag fal alatt boltíves alagút vezet a vár belsejébe...


Ne szépítsük a dolgot, a várbelépő nem olcsó. És meg kell 
mondanom, az emberben az az érzés támadt, nem kap túl
sok látványosságot a pénzéért. Persze azt is tudom, egy ekkora
vár fenntartására még így is kevés bevétel folyhat be, így
ennek tudatában nem sajnáltam rá a pénzt. Így a belépő
leszurkolása után első utunk a várfalra vezetett...


A déli oldal, a fal tetejéről...


A 18. században épült barokk óratorony helyén egykor egy 
fontosabb védmű állt. Zrínyiék korában nemes egyszerűséggel
csak Hegynek nevezték...


Ez egy hatalmas ágyúállás volt, melynek a feladata az Óvárosba
vezető fahíd védelme volt...


A déli oldal, a délnyugati bástyáról...


És ugyan onnan, a nyugati oldal...


Csakhamar az északnyugati bástya falán álltunk. 
A díszletek, és sátrak mögött, az egykori belső-vár 
épületeinek alapfalai láthatók...


Az egykori vizesárok, ami a belső-várat elválasztotta a vár
többi részétől. Valahol itt halt hősi halált Zrínyi és maréknyi
megmaradt katonája...


Tisztelet a Hősöknek! Emlékük örökké élni fog...


A vár közepén álló épület nem más, mint a Szulejmán szultán
tiszteletére épített dzsámi...


Az első istentiszteletet 1566 szeptember 28-án, húsz nappal a 
vár bevétele után tartották benne. Minaretjének már csak a
csonkja áll...


A dzsámi belsejében a karzati szintig lehet felmenni a 
minaretbe...


A dzsámi belülről...


Szomszédságában vármúzeumot láthatunk...


A kiállított makett, a vár 1566-os állapotát tükrözi...


A múzeumban van még egy panoptikum, ami egy ostrom 
jelenetet mutat be...


Elidőztünk e gyönyörű dombormű előtt is...


De aztán ideje volt búcsút venni a vártól. A Kapitány pince
előtt sétáltunk el a kijárat felé...


Végül szokás szerint a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu


És egy gyönyörű légi felvétel...
Forrás: Aeroart-Légikép

Animációs kisfilm az 1566-os ostromról...


Szigetvár várának története:
A szabálytalan, nyújtott négyszög alaprajzú külsőtornyos, belső, középső és külső várból álló vár az Almás-patak által közrefogott, mocsaras területből alacsonyan kiemelkedő, a XIII. században Lázár-szigetnek nevezett részen épült.
A belső vár magját a görög származású és birtokos Anthemi család egyik tagja, Antheminus Oswald vetette meg, aki a sziget északnyugati részén 1420 körül egy 10 m átmérőjű, 1,5 m falvastagságú, három emeletes magas, tetőzet nélküli, kerek, feltehetően pártázatos tornyot épített. Ezt egy erős fapalánkkal keríthette, melynek erősített kapuja keletre nézett. A palánkfalon belül épült még egy kis méretű lakóház vagy palota, ahol a vár akkori ura lakhatott, valamint lőszer tárolására kisebb épületek és egy szárazmalom. Később e belső várat délről és nyugatról a középső vár fogta közre, melynek emeletes kapuja - ahol az alvárnagy lakott - dél felé nyílt. A kapu közelében a várnagy lakása - itt lakott később gróf Zrínyi Miklós is - és ettől kissé távolabb egy gazdasági épület helyezkedett el.
E kettős belső vár északi és keleti oldalán a tóvá bővített Almás-patak vize és a környező mocsaras rész, míg a déli és nyugati oldalát az Almás-pataktól táplált vizesárok védte, melynek szélessége 15-20 métert, a mélysége pedig a 4 métert is elérte. A belső vár bástyákkal kialakított sarkait összekötő falak földfalak voltak, kétsoros gerendázattal, sövénnyel fonva, melyek közét keménnyé döngölt föld töltötte ki. A földfalak tetejére még egy gerendákból rótt fal is épült, kettős fonott sövénnyel. Ezeket vaskapcsokkal fogták össze, közüket pedig szintén döngölt földdel töltötték ki. A belső várat a külső várral a vizesárok átvezető fahíd kötötte össze A külső várban különböző lakó-és gazdasági épületek és egy szárazmalom épült. Az itteni sarokbástyákat a belső várhoz hasonló és építésű földfal kötötte össze.
A külső vár kapujától mintegy 80 m hosszú, középen védőtoronnyal ellátott cölöpökön nyugvó fahíd vezetett az Óvárosba.
A vártól délre fekvő Óváros északi oldalán boronapalánk, a többi oldalán 7 m magas és 4-5 m széles, sövénnyel fonott, sárral tapasztott faszerkezetű földtöltés épült, melyet kettős, 12 illetve 10 m körüli szélességű vizesárok kerített, minden égtáj felé egy-egy kapuval.
Mint említettük, a vár alapjait a Lázár-szigeten Anthemi Oswald rakta le 1420 körül. A várost azonban már korábban egy 1408-ban kelt oklevél említette, mint e család tulajdonát. Az 1463-ban a Garaiak kezére jutott uradalom Garai Jóbtól 1471-ben enyingi Török Ambrus kezére került, melyet halála után fia, Bálint örökölt.
A vár az első nagyobb ostromot a kettős királyság idején, 1530-ban állta ki, amikor is Szapolyai János ostroma ellen Török Bálint sikeresen védte meg.
Buda várának 1541-ben, a török által történt elfoglalása után a fogságba esett Török Bálint felesége, hogy a vár ne kerüljön az ellenség kezére, 1543-ban Ferdinándnak adta át, aki Segesdi Györgyöt nevezte ki várkapitánynak. (Ezzel egyidejűleg a várat tovább erősítették és állandó katonaságot helyeztek el benne.) Utóda Tahi Ferenc királyi lovászmester, majd 1553-ban Dersffy Farkas lett. Dersffy a következő évben meghalt, és helyére Kerecsényi László került.
Tujgon budai pasa 1554-ben körülzárta ugyan a várat, de ostrom alá nem vette. A következő évtől Horvát Márk lett a várkapitány, aki 1556-ban Ali pasa 25 000 főnyi seregének 41 napi ostromát sikeresen verte vissza: majd amikor a török Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós felmentő seregeinek közeledtéről értesült, az ostromot abbahagyta és elvonult.
Az ostrom során súlyosan sérült falak és bástyák helyreállításához Kerecsényi a királytól kért pénzt, és mivel támogatást nem kapott, lemondott tisztségéről. Utódja Farkasits Gergely 1557-ben meghalt, és Ferdinánd 1561. október 3-án Zrínyi Miklóst nevezte ki a vár parancsnokának. Zrínyi a sérült falakat és bástyákat helyreállítatta, de miután további segítséget a királytól ő sem kapott, visszaadta a megbízást, melyet azonban a török közeledtének hírére 1566-ban újra elvállalt.
Szulejmán szultán az évben mintegy 100 000 főnyi hatalmas sereggel 200 ágyúval érkezett a vár elfoglalására, melynek körülzárása augusztus 1-én megkezdődött, és augusztus 7-én már az ostromot is megindította,. Szigetvár őrsége ekkor 2300 fő volt, kiegészülve különböző mesteremberekkel, asszonyokkal és gyerekekkel. A vár tisztjei voltak: Zrínyi Miklós, helyettese nővérének, Margitnak fia, Alapy Gáspár, a gyalogosok parancsnoka Szekcsőy Máté, gyalogostisztek: Báthay Péter, Bosnyák Máté, Botos Péter, Dandó Ferenc, Deák Balázs, Dezső András, Eszpethy Balázs, Győry Mátyás, Horváth György, Kobak Miklós, Kürtös János, Medvey Benedek, Órsics István, Poky Gergely, Popratovics Farkas és Radován Jakab, a lovasság tisztjei: Bajomy János, Bika András, Csáky György, Novákovics János, Orosztonyi Péter, Patasics Péter, míg Novák János a lovas puskások hadnagya volt.
Hosszú, véres és a támadó töröknek is sok veszteséget okozó ostrom után szeptember 7-én a vár nem volt tovább tartható, ezért Zrínyi Miklós megmaradt katonái élén, a belső vár kapuját megnyitva a török seregre vetette magát, ahol több tiszttársával és katonájával együtt hősi halált halt. Még ezután is volt ellenállás a várban, ugyanis Kecskés György és Novák János néhány vitézzel a belső vár kerek tornyában zárkózott el, ahol reménytelen helyzetben, de tovább ellenálltak a töröknek. A túlerő végül őket is legyőzte, és kitűzhették a török zászlót a vár fokára. A győzelmet Szulejmán már nem érhette meg, ugyanis a vár elfoglalása előtt meghalt.
Az ostrom után Iszkander bég parancsnoksága alatt a török azonnal megkezdte a rommá lőtt vár helyreállítását.
A császáriak 1574.-ben két ízben is ostromolták, sikertelenül. Végül is az olasz származású gróf Vecchi Gábor császári ezredes 1688. április 4-én seregével a várat körülzárta, melyet a mintegy 510 főnyi török őrség Hasszán bég parancsnokságával, közel egyévi ostromzár után 1689. február 13-án feladott.
A felszabadított vár parancsnoka, Vecchi, nagyszabású helyreállításba kezdett, amely munkálatokat utóda Valvassori, majd Huyn János táborszernagy fejezett be.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1706-ban a kurucok sikertelenül ostromolták.
Mária Terézia a katonai jelentősségét vesztett várat 1700-as évek közepén a várossal együtt Neffczern Jakab bárónak adományozta, akitől 1761-ben Czeglédi Szily Ádám vette meg, kitől 1769-ben a Festetics család birtokába került, majd a XIX. század közepétől az Andrássyaké lett.

Forrás: http://jupiter.elte.hu